A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

LENGYEL MENEKÜLTEK TÁBORI VISZONYAI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 165 A bánrévei lengyel katonai táborból végrehajtott „menetrendszerű" szökések kivizsgálásakor a katonai nyomozók birtokába került a tábor rangidősének (starszy obozu) „belső" állománykimutatása, amelyet rendszeres időközönként Stefan Dembinski tábornok Katonai Irodájához kellett felterjesztenie. A bánrévei táborparancsnok által lefolytatott vizsgálat során fény derült az evakuáció belső mechanizmusának egy-egy, addig ismeretlen részére is. Littay altábornagy a vezérkar főnökének (a VKF 1. osztály vezetőjének) elküldött jelentésben rámutatott arra, hogy „... az előfordult szökések két csoportra oszthatók és pedig: 1. egyéni kezdeményezésű, 2. irányított szökésekre. Minden egyes szökési alkalommal a lengyel tisztek és legénység magatartásából következtetni lehet a szökés fent részletezett mineműségére. A kimutatás 6. rovatában a változás időpontja mellett a rangidős lengyel parancsnok feltünteti azt, hogy az internált hova távozott, ha áthelyeztetett. [... ] Ha egyéni kezdeményezésű volt (a szökés), akkor a távozás időpontja mellett »uciekl« (megszökött) jelzést használ, ha pedig szervezett szökés történt, akkor az időpont mellett semmiféle megjegyzést nem tesz. Ily kimutatások felterjesztésével az internált lengyelek budapesti központjukat (Przedstawicielstwo Internowany Wojska Polskiego) név és szám szerint állandóan tájékoztatják a változásokról."

61 A szökések gyakorisága 1940 nyarán is figyelemreméltó volt. A táboraikból — tartózkodási helyeikről — megszököttek neveivel a vármegyei hivatalos lapokban is gyakran találkozhatunk. Sajószentpéter községből „...engedély nélkül ismeretlen helyre távoztak, illetve a kiadott utazási engedélyben előírt határidőn belül nem tért vissza 22 lengyel menekült.

62 A miskolci járás főszolgabírójának jelentéseiből is tudjuk, hogy a járás területén elhelyezett polgári menekültek közül igen sokan „ismeretlen" helyre távoztak. 1940 májusában Felsőböcs és Alsózsolca községekből 12 lengyel polgári személy szökött meg.

63 A mezőkövesdi járás főszolgabírója 1940. április 4-én a Mezőkövesd községből öt megszökött lengyel polgári menekült országos köröztetését rendelte el. Andornaktállya községből 1940. április 17-én négy, április 18-án Mezőkövesdről három polgári menekült szökött meg. A szökések a következő hónapokban is folyamatosak voltak. 1940 májusában Mezőkövesdről újabb hét, a garanyi táborból pedig nyolc polgári menekült „távozott" el.

64 Röviddel később újabb és újabb szökésekről olvashatunk a jelentésekben. A sátoraljaújhelyi járás főszolgabírója mint a garanyi lengyel polgári menekült tábor parancsnoka jelentette a B. M. IX. osztályának, hogy több menekült a rendőrségi jelentkezéseknek nem tett eleget, azaz megszökött."

65 A szökések miatt számos magyar — lengyelekhez beosztott — tisztet és katonát felelősségre vontak, megfenyítettek. A miskolci VII. hadtestparancsnokság (Nagy altábornagy) 1941. február 20-án keltezett jelentéséből tudjuk, hogy dr. Jan Kornaus és Alfréd Krajewski vezérkari ezredesek szökése (1940. okt. 3.) miatt Mészáros István hadnagy ellen „... a szolgálatra [őrzésre] vonatkozó általános és különös utasítás ... szándékos (?) mellőzése ..." címén fegyelmi eljárást indítottak. Krajewski és Kornaus ezredeseket az evakuáció szervezésében való részvételük miatt korábban letartóztatták és a naprágyi