A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

160 LAGZI ISTVÁN kai esethez hasonló incidensre került sor Érsekújváron is. Az érsekújvári lengyel táborban „november 4-én este 19 óra 30 perckor az internált lengyel legénység közül mintegy 200 fő megrohamozta a tábor hátsó kapuját, azt kitörték, hogy megszökjenek."

40 Az őrség a lengyelek közé lőtt, több sebesülést okozva. A tábor elhagyását megkísérlők egy része — látva a fegyverhasználatot — visszatért a táborba, többségüknek azonban sikerült „eltávozniuk". Az elhelyezésnél, a táborparancsnokul kijelölt tisztek esetében személyi problémák is adódtak. Több tábor parancsnokról már az első hónapokban kiderült, hogy alkalmatlan — a különben nagy körültekintést és tapintatot igénylő — beosztására. A kassai VIII. hadtestparancsnokság területén levő táborokban is hasonló helyzet alakult ki. A hadtestparancsnokság belátta, hogy a fiatal, ambiciózus — gyors előmenetelre számító — táborparancsnokok helyett tartalékos, vagy idős törzstiszteket kell alkalmazni. Az előbbiek is érzékeltetik azt, hogy a katonai hatóságok, jelen esetben a kassai VIII. hadtestparancsnokság igyekezett az akkori helyzetben megengedhető könnyítéseket biztosítani a lengyel katonai menekültek részére. A táborparancsnokok egy részének kicserélésére hadtestenként különböző intézkedéseket tettek (volt ahol egyáltalán nem foglalkoztak az üggyel s a „kemény" parancsnokok évekig helyükön maradtak, sok kellemetlenséget okozva a lengyeleknek). A VIII. hadtest esetében a szándék megvolt, 1939. november 26-án táviratilag kérték, hogy „... a hdt. területén Hidasnémetiben, Mándokon és Ricsén felállított internálótáborokhoz sürgősen egy-egy magasabb rendfokozatú, németül esetleg lengyelül vagy tótul beszélő ny. állományú vagy szkv. (szolgálatonkívüli —L. I.) törzstiszt osztassék be, mivel ezen táborokban jelenleg is sok lengyel tiszt, köztük törzstiszt van elhelyezve. [... ] Ezen táborokban internált legénység nagy részében elkeseredett emberek ... az ezekkel való helyes, megértő bánásmódra a jelenlegi fiatal táborparancsnokok nem alkalmasak, sőt tapasztalatlanságuk és meg nem értésük következtében, magatartásuk és eljárásuk gyakran káros is, sok súrlódás elkerülhető, ha a táborparancsnokok megfelelő tapasztalattal bíró idősebb ny. állományú törzstisztek lennének."

41 A problémát viszonylag hamar felismerték, ennek ellenére számos „alkalmatlan" táborparancsnok a helyén maradt, de volt rá példa, hogy egyeseket éppen „keménységük" miatt neveztek ki, vagy tartottak meg táborparancsnokul. A lengyel katonai menekült táborokban később is több incidensre került sor. A katonák egy része — szökésre (evakuációra) felszólító — parancs nélkül is útnak akart indulni. Az evakuáció helyi szervezőit a táborokban gyakran „kiemelték" áthelyezték vagy büntető táborba küldték. Az ilyen vagy hasonló esetekre az internáltak élesen reagáltak. Azokban a táborokban ahol az őrség szószerint végrehajtotta az internálási rendeleteket, „komolyan vette feladatát", ott előbb-utóbb elégedetlenségre, zendülésre, az őrség részéről pedig erőszak, olykor fegyver alkalmazására került sor. Az internáltak és az őrség, azaz a táborparancsnokság összeütközése, megtorlóintézkedések fegyverhasználat alkalmazása nem volt jellemző, de számos esetben előfordult. Az előbb említettekre több példát találhatunk az északkelet-magyarországi lengyel katonai táborokban. A kassai VIII. hadtestparancsnokság 1940. január 16-án, majd 17-én táv-