A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

LENGYEL MENELÜKTEK TÁBORI VISZONYAI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 161 iratilag jelentette, hogy a szerencsi lengyel katonai büntetőtáborban zendülés tört ki. A távirat szerint a zendülést sikerült lokalizálni: „... a nyugalom hely­reállítása folyamatban van, fegyverhasználatot lehetőleg kerüljük, a renitensek vezetői (kb. 15 fő) 21/rm 3. zlj. fogdahelységeiben nyernek elhelyezést addig amíg a vizsgálat tart." A hadtestparancsnokság január 17-én délután 17.20 órakor feladott táviratában beszámolt a történtekről. A távirat szövegét érde­mes hosszabban idézni, mert a megtorlás részleteibe enged bepillantást „... f. hó 16-án tett jelentésem kapcsán jelentem: a szerencsi legénységi büntetőtábor­ban kitört zendülés f. hó 17-re a vezetők kiemelése és fogdábahelyezése után lecsillapodott. Fegyverhasználat nem történt. A táborban visszamaradt inter­nált legénység azonban a fogdába helyezett vezetők kiszabadítása érdekében éhségsztrájkba kezdett, az éhségsztrájk letörése céljából elrendeltem, hogy a sztrájkolok részére a sztrájk időtartalmára a pénzilletmények nem fizethetők ki, hanem azokat a honvéd kincstár javára kell bevételezni. Ugyancsak intéz­kedtem, hogy a sztrájk időtartalmára mindennemű dohány és élvezeti cikknek a tábor területére való bevitelét ..." szüntessék meg. 42 A miskolci VII. hadtestparancsnokság területén levő naprágyi lengyel ka­tonai büntetőtáborban a szerencsinél sokkal súlyosabb esetről számolnak be a források. 1940. március 21-én este a szökést megkísérlő katonák ellen egy tüdő­lövéssel végződött — indokolatlan — fegyverhasználat történt. A fegyverhasz­nálat tényét súlyosbította az, hogy a megsebesült lengyel katona elfogása után (a menekültek állítása szerint!) a tábor magyar parancsnoka Veress Géza zász­lós okulásul „... puskatussal, puszta kézzel bántalmazta a már átlőtt sér­tettet". 43 A táborokban a szökéseket igen eltérő módon szervezték meg és hajtot­ták végre, A pásztói szolgabírói kirendeltség bejelentette, hogy az ellenőrzése alá tartozó lengyelek közül 1939. december 28-án „.. .ismeretlen helyre hatósági engedély nélkül eltávoztak... két menekült személyi adatai nem állanak ren­delkezésemre mivel megérkezésük napján azonnal elszöktek." 44 Lengyel me­nekültek állandó összeköttetésben voltak a lengyelországi ellenállási mozga­lommal. A Londonba irányuló futárútvonal is Budapesten keresztül vezet, érthető, hogy a lengyel futárok tevékenysége — egy idő után — nem marad­hatott titokban. 45 1940. március 7-én Keresztes Fischer belügyminiszter fel­hívta az alispánok figyelmét, hogy „.. .jelentések szerint a cseh-morva Pro­tektorátus területéről sőt újabban már Szlovákiából is egyre nagyobb szám­ban jönnek át, illetőleg szöknek át hozzánk ... olyan egyének akik Magyar­országon keresztül külföldre szándékoznak emigrálni abból a célból, hogy ott különféle katonai alakulatokba toboroztassák magukat. Ezek a hadköteles korban levő férfiak az eddigi megállapítás szerint többnyire szabályszerű úti­okmány és magyar vízum nélkül jönnek át s egy darabig az ország területén tartózkodnak, majd valamelyik szomszéd állam felé — rendszerint ugyancsak »feketén« — iparkodnak eltávozni. Többnyire politikai menekülteknek vall­ják magukat ... újabb megállapítások szerint szóbanforgó kategóriába tar­tozó egyének az északi határon a határ rendészeti szervek ellenőrzését ismé­telten kijátszották és az ország belterületén sőt az ország keleti és déli határai mentén is - bizonyára újabb illegális határátlépés céljából - feltűntek.. ," 46 ••

Next

/
Thumbnails
Contents