A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

LENGYEL MENEKÜLTEK TÁBORI VISZONYAI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 1 59 hadsereg felállítására tett erőfeszítései a magyarországi lengyel menekültek döntő többségére igen mély hatást gyakorolt. Egyre többen — önként, mások katonai elöljáróik parancsára — vállalták a franciaországi úttal járó fáradságot. A hazától távol is részt vállaltak a német fasizmus elleni harcból. A lengyel követség Váci utcai 36. szám alatti helyiségeiben szabályszerűen sorozták és osztályozták a menekült katonakorú lengyel férfiakat.

32 A besorozottak az utazáshoz nélkülözhetetlen iratok és pénz átvétele után az ország déli határszéléhez közel fekvő — egyáltalán nem őrzött — polgári táborokba kerültek.

33 Az evakuációnak ebben az el nem hanyagolható mozzanatában a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottsága biztosította a kívánt polgári táborba jutás lehetőségét. A déli menekülttáborokból a magyar—jugoszláv határ átlépésében a terepet kellően ismerő helyi lakosság segédkezett.

35 A szökésre parancsot kapó lengyel katonák a legkülönfélébb alkalmakat — pl. kimenő, orvosi vizsgálat, istentisztelet — használták fel a kapott parancs végrehajtására. A tornanádaskai táborból kimenőt kapott 20 fő legénység közül 10 megszökött. Ezt követően a táborparancsnok a sorozatos szökések miatt kilátásba helyezte a kimenők beszüntetését. A tábor ellenőrzésére és a panaszok kivizsgálására — 1939. november 29-én — Dembinski tábornok és a H. M. 21. osztályának képviselője, Körmendi százados Tornanádaskára érkezett. Ekkor Körmendi elrendelte a csoportos kimenők további engedélyezését, mondván: „ha megszöknek, hadd menjenek, majd visszajönnek".

36 A kassai VIII. hadtestparancsnokság olyan eseteket is jelentett, miszerint egyes táborokban a menekült katonák a csekély számú őrséget „kijátszották" és százas csoportokban szöktek meg a táborokból azzal a céllal, hogy a Franciaországban levő lengyel csapatokhoz csatlakozzanak.

37 1939. október 4-én a „.. .Herbolya telepen egy 1000 főből álló internáló tábor kb. 150 főnyi legénységi csoportja a csekély számú őrség ellenére (?) a tábort önkényesen elhagyta és az ország elhagyására elszéledt. Gépkocsin kiszállított egységek bevetésével sikerült csak az elszéledteket összeszedni és hasonló kilengések megelőzésére a 13/rm 2 teljes hadiállományú zászlóaljat voltam kénytelen mozgósítani, állomásáról Sajókazincra kihelyezni és a zászlóaljat a fegyelmezetlen (lengyel katonai) tömeg fékentartására alkalmazni."

38 — olvashatjuk a hadtestparancsnokság távirati jelentésében. Azok a lengyel katonák és katonakorú polgári személyek, akik önként, vagy parancsra Magyarország elhagyására készülődtek, nem érthették, hogy a hatóságok, miért korlátozzák, illetve szüntették meg az ország szabad elhagyásának lehetőségét. A magyar táborparancsnokok többsége megmagyarázta a rendelkezés okait, kérve a lengyel parancsnokokat, hogy a lengyel legénységet fegyelmezzék, foglalkoztassák s ne szervezzenek „látványos akciókat". A jóindulatú figyelmeztetésre annál is inkább szükség volt, mert több esetben — szerencsére csak néhány táborban — tragikus események is bekövetkeztek. A kassai VIII. hadtestparancsnokság területén levő tornanádaskai lengyel katonai menekülttáborban 1939. október 28-án a lengyel katonák — a szökési kísérlet közben elfogott bajtársaikat ki akarták szabadítani, ezért megtámadták a magyar táborőrséget. Az őrség fegyverhasználata következtében egy lengyel katona meghalt.

39 Néhány nap múlva a nagy visszatetszést kiváltott tornanádas-