A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

LENGYEL MENEKÜLTEK TÁBORI VISZONYAI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 155 Megállapították, hogy az egészségügyi ellátás gyenge, hadtestenként Vöröskeresztes kórház felállítását hozták javaslatba. A jegyzőkönyv végül 3000 takaró és 500 lepedő szükségességét, beszerzését említette meg.

15 A menekültek és a lakosság közvetlen érintkezése Bonczos Miklós ellenkezése ellenére nem szűnt meg, a lakosság — nagy részének — rokonszenve, gyakorlati segítőkészsége egyre több formában bontakozott ki. A lengyel katonai és polgári menekültek ezrei az 1939 karácsonyi ünnepek alkalmával ismételten kapcsolatba kerültek a magyar lakossággal. A polgári menekültek mellett a tisztek és a katonák is „szabadságot" kaptak s több napra elhagyhatták a táborokat. A befolyásos ismerősök és egyszerű emberek sok katonai internáltat hívtak meg otthonaikba,

16 a menekültek legnagyobb részét a falusi emberek látták vendégül. A menekültek Nagykanizsán, a kapuvári gyűjtőtábor résztáboraiban, Ipolybalogban és máshol is megvendégelésben részesültek.

17 A források és a visszaemlékezések szerint a tállyai és pácini menekültek részére külön ünnepséget „lengyel karácsonyt" rendeztek, amelyről a helyi lapok is megemlékeztek. „Dicséretre méltó hazafias és emberbaráti érzésről tett tanul,ságot a lezajlott karácsonyi ünnepek idején Tállya nagyközség lakossága. A községben és a táborban elhelyezett 200 ... lengyel menekült nézett egy vigasztalan, szomorú karácsony elé, szeretteitől távol, idegen környezetben. Tállya község szellemi vezetői átérezve a szerencsétlenek helyzetét, elhatározták, hogy megkísérlik a szent ünnepet számukra kellemessé, elviselhetővé tenni. A római kat.(olikus) és az evangélikus egyházközség gondoskodott arról, hogy minden egyes menekült, tállyai családoknál elhelyezve megértő és vigasztaló szívek között, étellel és itallal bőségesen ellátva töltse el az ünnepeket. A református egyházközség pedig teauzsonnán látta vendégül a népes tábort."

18 Pácinban ma is sokan emlékeznek a községben elhelyezett lengyel menekültekre, életük egy-egy mozzanatára, a velük kapcsolatos történetekre. A visszaemlékezések fő vonásaiban megbízható, (levéltári forrásokkal ellenőrizhető) hitelességgel elevenítik fel az akkori viszonyokat s több szempontból kiegészítik az írott forrásokat, alátámasztják — esetenként kiegészítik — a tanulmányunkban foglaltakat. Berta István pácini TSz elnök szerint a községben levő lengyel táborban „... lengyel tisztek voltak a parancsnokok, konyhájuk is volt [.. .1 személyes élményem? Amikor a második világháború idején lengyel földön állomásoztunk, olyan családnál voltam elszállásolva aki egy ideig Hidasnémetiben volt menekült táborban de [1939 őszén] rövid ideig Pácinban is lakott [... ] Az illető megölelt, megcsókolt és azt mondta: két hétig tartózkodott Pácinban, innét mentek át Hidasnémetibe, majd hazaszökött ... mert az idősebb menekültek egy része visszatért (?) Lengyelországba. A fiatalabbak, akik politikai nevelésben részesültek mind Franciaország felé szöktek. Az idemenekült lengyeleket testvérekként fogadtuk, mert a páciniakban már abban az időben élt a németek iránti gyűlölet [... ] hiszen láttuk itt azt a száz, százhúsz személyt akinek el kellett menekülni, mert elhagyva családjaikat, gyermekeiket, szegénységüket a németek elől menekültek el. Úgy élt bennük a hazájuk iránti szeretet, hogy képesek voltak még messzebb elmenni Lengyelországtól, harcolni a németek ellen." Varga Ferencnek a pácini Általános Iskola igazgatójának visszaemlékezé-