A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

156 LAGZI ISTVÁN séből tudjuk, hogy Viss községben is éltek lengyel menekültek. „Nálunk Viss községben kb. fél évig laktak lengyel menekültek ... nagyon alkalmazkodtak hozzánk, meg általában a községbeli emberekhez. Szeretetüket azzal mutatták ki, hogy mindig segíteni akartak a gazdálkodásban s ott ahol csak tudtak." (Pácinban köztudott dolog az is, hogy a falu leégését [1940 tavaszán], az utcáról-utcára terjedő tüzet a lengyel katonák segítségével sikerült megfékezni.) A lengyel táborokban érthető módon igyekeztek figyelemmel kísérni a nemzetközi események alakulását. Az információ szerzés legegyszerűbb — gyakran egyetlen — módja a rádió hallgatás volt. A menekültek az angol, francia rádió állomások híreit kezdetben alkalomszerűen, később a magyar nyelvtudás bővülésével a lakosság körében is egyre gyakrabban terjesztették. Akadtak olyan menekültek is, akik a magyar lakosokkal való beszélgetéseik során a moszkvai rádió lengyel nyelvű híreit terjesztették. A hadtestparancsnokságok „K" (kémelhárító) tisztjei azonnal ellenakcióba kezdtek. 1940 februárjában a budapesti angol követség ügyvivőjének tudomására jutott, hogy több (lengyel) internálótáborban elkobozták a lengyel tulajdonban levő rádiókészülékeket „.. .mert az internáltak Oroszországból kommunista előadásokat hallgattak." ÁH.M. figyelmeztette a lengyeleket arra, hogy „... ott ahol a rádiót kommunista (értsd: antifasiszta —L. I.) tanok hallgatására használják fel a rádió (vevő készülék) használata véglegesen betiltatik."

19 A menekültek figyelemmel kísérték a fasiszta Németország háborús tevékenységét, a Lengyelországból érkező hírek — a menekültek révén — gyorsan ismertté váltak. A forrásokban „kommunista, vagy kommunistagyanús agitáció"-ról olvashatunk. A menekültek között — eddigi ismereteink szerint — kevésszámú kommunista volt, jelentéktelen lehetett azoknak a száma is akik Magyarországon váltak kommunistákká. Az viszont ténykérdés, hogy a menekültek szinte kivétel nélkül kérlelhetetlenül gyűlölték a hitleri fasizmust s antifasiszta nézeteiknek ahol tehették hangot is adtak.

20 A spontán, majd a tudatos agitáció számos táborban felütötte a fejét.

21 A KEOKH miskolci kirendeltségének vezetője, Pásztói Ámon miniszteri osztálytanácsosnak írott levelében beszámolt a lengyel menekültek szervezkedéséről és politikai megbízhatatlanságukról. Abaúj-Torna vármegyében a kassai baraktáborban, a hidasnémeti, a krasznokvajdai és a tornanádaskai volt határőrlaktanyákban mintegy kétezer lengyel menekült volt elhelyezve. A menekültek egy része magánházakban lakott, azaz közvetlenül érintkezhetett a lakossággal. A lengyelek „politikai agitációját" és a németellenes propagandamunkának minősített külföldi rádióadók híranyagának terjesztését — az idevágó források szerint — a KEOKH kezdettől fogva komoly dolognak tartotta. A hatóságok a baloldali és kommunista befolyás alatt álló „agitátorokat", de legfőképpen a munkásmozgalomban tapasztalt baloldali szociáldemokratákat és szocialistákat szerették volna elnémítani, legalábbis elszeparálni a többi menekülttől. Érthető meglepetést keltett az a hír, hogy a „.. .Szolyván nyert értesülés szerint a menekült lengyel katonák között tömegesen vannak kommunista érzelmű egyének." A miskolci KEOKH Kirendeltség vezetője érintkezésbe lépett a kassai VIII. hadtestparancsnokság kémelhárító osztályával azzal a