A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

154 LAGZI ISTVÁN ahová állományilag áthelyezendő — személyesen jelentkezik, mely alkalommal illetékszerű zsoldját — amennyiben erre igényt tart — felveheti." A honvédelmi miniszter a lengyel katonák kintlakását is magában foglaló kérelmét első beterjesztésre nem engedélyezte. Az elutasítást követő napon 1939. november 8-án a 21. osztály ismételt kérésére azonban hozzájárult a kintlakást és a „szabad" mozgást engedélyező rendelet kiadásához.

13 A polgári menekültek — a kintlakó katonai személyekhez hasonlóan — az 1939. november 7-én kiadott 975/eln. 1939. VII. b. B. M. rendelet értelmében, a 100 000/1930 B. M. rendelet 4§-a alapján ugyancsak személyes — meghatározott időközönkénti — jelentkezésre voltak kötelezve.

14 A menekültek helyzetét számos, általános, vagy csak egy-egy táborra érvényes rendelet szabályozta. Több utasítás, tiltó, mozgáskorlátozó részeket (is) tartalmazott, amely érzékenyen érintette a lengyeleket. Később a menekültek tájékozódási, munkavállalási lehetőségeinek növekedésével a mozgáskorlátozó rendelkezések jelentősége csökkent, gyakorlatilag elviselhetővé vált. A források, de a visszaemlékezések szerint is sok múlott a táborparancsnokon illetve az elsőfokú közigazgatási vezetőn. A központi rendeletek, utasítások ugyanis több esetben igen általánosak voltak s tág teret adtak az egyéni értelmezésnek. A katonai menekültek körében uralkodó állapotok megismerése, a szükséges intézkedések megtétele érdekében a H. M. -ben az I. csoportfőnök elnöklete alatt 1939. október 10-én értekezletet tartottak. A miskolci VII. hadtest területén felmerülő problémákkal az értekezlet igen részletesen foglalkozott. Megállapították, hogy az őrség száma elégtelen, összetételénél fogva feladatának maradéktalan ellátására nem alkalmas; a „biztonságos" őrzésre „.. .legalább 2 őrzászlóaljra volna szükség" olvashatjuk az értekezlet jegyzőkönyvében. (Fontos megemlíteni Baló Zoltán ezredesnek a jegyzőkönyv margójára írt megjegyzéseit: „Továbbra is marad a jelenlegi őrzés. Remény van arra, hogy az internáltak hazatérnek.) Az értekezleten — a beérkezett információkból — megállapították, hogy az internált katonai személyek között „.. .sok a kommunista agitátor..." (Lapszéli megjegyzés: kommunistákat, agitátorokat, nemi betegeket, szökésen tetten ért személyeket büntetőtáborba kell utalni!) Mintegy figyelmeztetésül rámutattak arra, hogy a polgári hatóságok lengyelbarát magatartást tanúsítanak; a lengyel internáltak nagy része vissza szeretne térni hazájába. A „hazatérési akció"-ról is olvashatunk. A magukat német nemzetiségűnek valló katonai személyeket a VII. hadtest területén is különválasztották s mielőbbi elszállításukat szorgalmazták. A miskolci VII. hadtest területén felmerült problémákra felhívták á hadtest illetékeseinek figyelmét. A táborok és a tisztikar nyugalma érdekében javasolták, hogy „...a tisztek feleségei és gyermekei ne szakítassanak el, hanem a nős tisztekkel együtt hagyassanak, de katonai személyként kezeltessenek. Büm (Belügyminisztérium) személyenként 1 Pengő ellátási díjat megtérít."Megállapították azt is,hogy az altisztek a„.. .20 filléres illetménnyel nincsenek megelégedve, sokan nem fogadják el. Ezzel szemben az alacsonyabb rendfokozatú tisztjelöltek sokkal többet kapnak, mert a legalacsonyabb illetékben részesülnek." A kassai VIII. hadtest területén lévő lengyel katonai táborokban a jegyzőkönyv szerint kevesebb nehézség merült fel. A lengyel katonalovak ápolásához magyar lovászok beállítását (is) kérték.