A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

LENGYEL MENEKÜLTEK TÁBORI VISZONYAI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON LAGZI ISTVÁN A lengyel katonai és polgári menekültek Abaúj, Borsod, Zemplén vármegyékbe érkezésének körülményeit, az elhelyezéssel kapcsolatos nehézségeket, a lakosság segítőkészségét, a menekültek fogadtatását egy másik tanulmányunkban részletesen elemeztük.

1 A menekült katonák és a polgári személyek mindennapi életbe való beilleszkedésének körülményeit, a tábori élet első éveinek jellegzetességeit, az evakuációt (angol, francia területekre irányuló egyéni és csoportos szökéseket), a magyarországi „lengyel menekült ügy" fontos, helytörténetírásunk, de tágabb értelemben a magyar—lengyel kapcsolatok vonatkozásában is jelentős területnek kell tekintenünk. Az alábbi tanulmányunkban összefoglaltak a magyarországi lengyel menekültek történetéhez, az eddig megjelent tanulmányokhoz is jelentős — hézagpótló — adatokat szolgáltatnak. A MENEKÜLTEK ELLENŐRZÉSE ÉS A TÁBORI ÉLET 1939—1941 KÖZÖTT A Magyarország területére érkezett lengyel hadsereg tábornokait, tisztjeit és katonáit a H. M. 49402/eln. 1 b.-1939 sz. rendelet 1. pontja szerint nem tekintették hadifoglyoknak s ezt a velük való bánásmódban kifejezésre is juttatták. A nemzetközi szokásoknak megfelelően az 1913. évi XLIII. tc-el törvényerőre emelt 1907 évi Hágai Egyezmény II. fejezetének 11. pontja értelmében a lengyel (majd később az angol, francia, holland, belga és badoglioista-olasz) katonai személyeket — fegyveres őrökkel ellátott — internálótáborokban helyezték el. Az előbb említett Hágai Egyezmény II. fejezetének 11. pontja az őrzést nem tette kötelezővé, sőt egyenesen felhatalmazta az illető semleges, nem hadviselő hatalmat arra, hogy az internált tiszteket bizonyos feltételek mellett szabadlábra helyezhesse, azaz részükre szabad lakhatást és mozgást biztosítson.

2 Az 1936. évi Genfi Egyezmény XXX. II. fejezet 13. cikkének 14. pontja szerint az ápolási költségeket és egyéb egészségügyi kiadásokat a „fogvatartó hatalom" fedezte. A lengyelek őrzésével kapcsolatban 1939. szeptember 21-én a H. M. arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lengyel tisztek polgári ruhában az „internálási" körzetükben szabadon mozoghatnak, a legénységi állományú egyének mozgását azonban több feltételhez kötötték.

3