A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

SZABADFALVI József: Herman Ottó, a miskolci képviselő

Herman OTTÓ, A MISKOLCI KÉPVISELŐ 143 lem, mint a kormány és pártja, azt pedig hogy miért volna éppen ez a párt az igazi nemzeti, azt nem tudom. Egyetlen formulázott követelése a Magyarországon felállítandó, magyar tannyelvű Katonai Akadémia, mely követeléshez a párt egyik tagja a delegáczióban azt a magyarázatot fűzte, hogy ez a nevezetes magyar Akadémia a közös hadsereg részére nevelni a tiszteket, úgy, hogy tökéletesen tudjanak németül. Én ezt a dolgot nem vehetem komolyan tárgyalás alá s csupán annyit jegyzek meg, hogy különös „nemzeti" párt az, a melynek nem kell önálló magyar nemzeti vámterület, magyar nemzeti hadsereg, de kell egy katonai Akadémia, tehát a magyar nemzeti hadsereg házának a kéménye s az is német füstöt bocsásson! . . Most pedig soron van a függetlenségi és 48 as párt, melyről — nem tagadhatom —- csak fájdalommal emlékezhetek meg. Tisztelt polgártársaim! Én tagja és részese voltam annak az országos népgyűlésnek, mely 1874 ben Budapesten nehéz vajúdásoknak vetett véget s a legnagyobb magyar tanácsa alapján alkotta meg a tiszta függetlenségi programmot. Ez a tiszta programm alkotta meg kiinduló pontját annak folyton fokozódó győzelmi menetnek, mely a függetlenségi pártok oly hatalmasra növelte. Magam ennek a programmnak vagyok híve s állítom, mert be is bizonyíthatom, hogy ezt a programmot azóta semmi féle országos népgyűlés sem nem módosította sem nem érintette. De módosította és érintette az ú. nevezett „központ" 1884 ben, noha jogszerűen csak végrehajtója, őre lehetett annak, a mit az 1874 ki nagygyűlés alkotott s én fájdalommal constatálom, hogy 1884 óta napirendre kerültek az egymást kizáró magyarázatok ezeknek révén a párt villongások, a pártélet nagy kárára. Ezek a magyarázgatások és villongások voltak okai, a pártkötelékek meglazulásának a következetesség meggyöngülésének s a következmény az lett, hogy a szabadszellemű haladás nagy kérdései, a melyik az 1874 es pártra erősbítőleg hatottak, a függetlenségi és 48 as pártok megbontották, eresztékeiben szétszakgatták, mert kitűnt, hogy a szabadszellemű haladás kérdéseiben a párttagok között össze nem egyeztethető ellentét forog fenn. Én a szakadás idején nem voltam képviselő a midőn az Önök kegyes bizodalma megtalált, kijelentettem, hogy megmaradok eredeti álláspontomon s csatlakozni óhajtok azokhoz, a kik Magyarország állami függetlenségét a szabadszellemű haladással szerves kapcsolatban levőnek tartják ; ezt meg is tettem s így vívtam a harczot, mai napiglan. A függetlenségi és 48 as párt egyik vezére, s most elnöke, Szolnokon tartott beszámolójában nagy örömmel mondja ugyan, hogy daczára az elvi eltéréseknek, melyeknél fogva a párt az egyházpolitikai kérdésekben kétfelé szavazott a párt mégis együtt maradt, a mi igaz is; de ez az együttmaradás nem különb annál, a mely a vizet és az olajat egyazon edényben összetartja, anélkül, hogy a két folyadék egymással egyesülhetne. Az országgyűlési pártoknál nem az a kérdés, hogyan férhetnek meg elvileg eltérő férfiak egyazon pártkörben, hanem az a főfeladat, hogy a pártok szilárd, egységes elvi alapokon szervezkedjenek, evvel adják meg az ország választóközönségének a módot, hogy őket biztosan követhesse s ebben találják fel a sikeres küzdelemhez az erőt. A vegyes elemekből álló pártok éppen akkor szakadoznak, a mikor a legszilárdabb összetartásra van szükség. Én nem hiszem, hogy akadjon a most vezérkedő pártférfiak között olyan, a ki úgy meg tudja fogalmazni a párt programját, hogy avval az összes töredékeket egyesítse s a pártot igazán harczképessé tegye, nem is látom azt a föltétlen tekintélyt, azt a férfiút, kinek erős szelleme és politikailag teljesen intakt volta az összeolvadás csodáját végrehajthatná — de talán támad olyan; talán — talán már jön is. Bízom a tiszta függetlenségi eszme hatalmában: bízom a nemzet függetlenségi polgárainak