A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása

A BODROG SZABÁLYOZÁSA \\J tonságuk nagyvíz felett: 0,50—1 m, koronaszélességük: 1—2 m. A rézsű aránya: 1:2, 1:1,5. A csatorna vízlevezető képessége: 48,12 m

3

/sec. Egyéb csatornák: Helmecke—Csicsóka; Rákóc—Vásárhelyi csatorna. Összes töltések hossza: 123,049 m. Belvízcsatornák hossza: 61,450 m.

59 Az eredőfolyóknál végrehajtott építkezések fontossá tették a Bodrogszabályozás mielőbbi megoldását. A felső szakasz rendezésével a víz folyása meggyorsult, a torkolati szakaszt egyre jobban fenyegette az elöntés veszélye. A Bodrog árterei 74 725 holdat tettek ki. A legfontosabb feladat a töltések felépítése volt. A munkát az 1850-ben újjászerveződő Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat hajtotta végre. A töltések hossza Zemplén és Tokaj között a balparton 74 725 m. A töltések elkészültek a Tisza mentén is, így elvileg az egész Bodrogköz védve volt. Ekkor a társulat rendezte egyéb ügyeit. Megtörtént az árterek körülhatárolása, osztályokba sorolása. Három osztályt állapítottak meg: Legelső kategóriába tartoztak a tavak és az állandóan vízzel borított területek, másodikba a rendszeres árvizekkel elöntött vidékek, a harmadikba a magasabban fekvő területek.

60 Hamarosan kiderült, hogy a töltések építésével a problémákat nem lehet megoldani. 1860-ban már gátszakadás volt a bodrogi oldalon, és ekkor felülvizsgálták a terveket. A következő évben a Tisza felől jelentkezett az árvíz. A társulat vezetősége újra belátta, hogy csak akkor tudnak eredményt elérni, ha a folyó medrét szabályozzák. Elkészültek az átvágások (összesen 15) tervei. Az elképzelés az volt, hogy a munka csatlakozik az Ondovai egylet mederszabályozásához, és így a munkát Zemplén felett, Imregnél kívánták megkezdeni. A szabályozás e tervek szerint 125,63 km hosszú folyószakaszra terjedt ki. Az első négy átmetszést — 1863—1865 között — Sárospatak közelében létesítették. A kiásott csatornák hossza: 2,56 km, fenékszélessége 19 m, mélysége: 0,95 m volt. 16,23 km rövidülést értek el. A munkát az ínségalapból, állami segítséggel végezték. Sárospatakon nagy ellenállással találkoztak a város részéről a területek kisajátítása miatt.

61 A legnagyobb probléma az volt, hogy a szükséges összeg nem állt rendelkezésre a munka folytatásához. A nagy befektetés, sok áldozat sem hozta meg a kívánt eredményt: az árvizek újra jelentkeztek., 1866-ban a társulat csaknem szétoszlott. Ekkor Ürményi Józsefet nevezték ki királyi biztosnak, aki a zilált ügyeket kezébe vette. Ürményi fontosnak tartotta az elkészült átvágások kimélyítését és a munka folytatását a Bodrogon. Az 1867-es árvizek alkalmával a tiszai töltések szakadtak el. Herrich Károly a Tiszaszabályozási Központ Felügyelőség vezetője vizsgálta felül a társulat eddigi munkáját. Baj volt a munka összehangolásával, a töltések méreteivel, a Bodrog félbehagyott átvágásai miatt. A Bodrogon legalább még 6 átmetszést kellett sürgősen létesíteni. Herrich meghatározta a töltések méreteit. (Magasság: nagyvíz felett: 1,2-m, koronaszélesség: 2,8—3,7 m. Rézsű: 1:3, 1:2; padka a nagyvíz alatt 0,9 m-rel, szélessége: 5,5 m.) Az országgyűlés 1868-ban 722 367 Ft-t szavazott meg a bodrogközi építkezésekre. Ebből több mint 200 ezret a bodrogi töltések helyreállítására használtak fel.

52 Nehézségek így is maradtak. A jobbparton egyáltalán nem volt töltés, és így 30 000 hold minden évben víz alá került. A folyó jobbpartja nem tartozott a társulat illetékességi körébe. A helyre-