A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása

116 DÓKA KLÁRA kárt.

55 A tervet az érdekeltek — anyagi meggondolásokból — nem fogadták el. A terület 1855-ben a kassai helytartósági osztály felügyelete alá került, és ettől kezdve a társulat mindent megtett a közös tiszai egyletből való kiválásért. 1858-ban a volt Ondova—Tapoly egylet helyén megalakult a FelsőBodrogi Folyamszabályozási Társulat, amelynek alapszabályait 1860-ban hagyták jóvá.

56 Illetékességi köre azt az árterületet foglalta magában, amit 1847-ben a nádori bíróság megállapított. 1864-ben Klasz Márton készített szabályozási tervet, de ezt is túl drágának tartották. A többség elve az volt, hogy csak a nyári árvíz elleni védekezésre készüljenek fel, és így csak a töltések építésére fordítottak gondot. 1867-ben, majd 1874-ben árvíz pusztított, és a hoóri töltés tönkrement. A belső problémákkal küszködő társulat csaknem felbomlott. 1876. febr. 16-án Meczner Gyulát nevezték ki királyi biztosnak. 1871-ben látott napvilágot az új társulati törvény, amelynek értelmében meg kellett újítani az alapszabályokat. Az új szabályok megfogalmazására csak 1876-ban került sor. Az ártér nagysága csökkent, mivel a Polyánka feletti birtokosok kiváltak a társulatból.

57 Amikor Zemplén megye 1876. dec. 4-én beterjesztette a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba az új alapszabályokat, a társulat helyzete nagyon kedvezőtlen volt. Az eltelt 30 év alatt mindössze 116 798 m töltés épült, amely 33 helyen átszakadt a korábbi árvizek során. A polyánkai malom és a Laborc torkolat között épült új meder sem volt megfelelő.

58 1878-ban Boros Frigyes építészeti felügyelőt kérték fel a társulat egész tevékenységének felülvizsgálására. Ő is megállapította, hogy a kiásott új meder eredetileg is szűk volt, és a viszonylag szilárd talaj miatt ki sem fejlődhetett rendesen. A töltéseknek lefelé haladva mindig magasabbaknak kellett volna lenniük, azonban ehelyett méreteik egyre csökkentek. Meczner igyekezett javítani a töltések állapotán, azonban munkája nem volt elegendő. 1881. december 20-án a minisztérium jóváhagyta az új alapszabályokat, és a következő év március 2-től a társulat újra autonóm lett. 1883-ban végre elfogadták a tervet, amelyet a tokaji folyammérnöki hivatal készített. Ekkor határolódott körül a társulat új illetékességi területe, amely csak az Ondova —Tapoly alsó szakaszára, az egyesült folyókra valamint a belvízcsatornák környékére terjedt ki. A társulat elnöki tisztjét Andrássy Gyula, az igazgatói állást Malonyay Ferenc töltötte be. A munka megkezdéséhez 1 mill. Ft államkölcsönt kaptak. 1888-ban áradás borította el a területet és a töltéseket betonfal építésével kellett tömöríteni. 1893-ban ismét gátszakadások voltak, és a töltéseket padkaépítéssel erősítették meg. A felső szakasz szabályozása 1895-re befejeződött. Az elvégzett munka eredményei a következőkben foglalhatók össze: Az új egyesített Ondova—Tapoly meder hossza: 32 km, szélessége: 72 m, mélysége átlag: 3,12 m. Két oldalán töltések épültek. Ezek távolsága 189 m, koronaszélességük: 3—4 m, az oldallejtők: 1:3 és 1:2 arányúak. A töltés biztonsága a legnagyobb víz felett 0,70 m Ül. 1 m. Hasonló méretű töltés épült az Ondova balpartján (7,98 km), a Tapoly jobbpartján (12,76 km). A hegyek felől siető Ternavát övcsatornával fogták át, és zsilipen keresztül vezették az Ondovába. (Hossza: 22,18 m, fenékszélessége: 1—6,5 m). A felső 1700 m szakaszon mindkét parton, innen a balparton vannak töltések. Biz-