A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása
A BODROG SZABÁLYOZÁSA 115 Társulat ügyeit központi választmány intézte. A vizsgált területek a 4. zempléni vízszerkezethez tartoznak. A társulatok a közös szervezetben bizonyos autonómiát élveztek. Az Ondova—Tapoly egylet elnöke Boronkay Albert volt, a műszaki teendőket Fundanits Antal megyei mérnök látta el. 1846-ban a volt Zempléni Társulat másik része is rendezte sorait. Leleszen megalakították a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulatot. Első elnöke Szőgyény Imre bodrogszögi birtokos volt. A két társulat meginduló munkájában az jelentette a fő problémát, hogy nem volt a területre vonatkozó egységes terv, legfeljebb Paleocapa általános elképzelése. Az eredőfolyók mellett alakult társulat folytatta az 1827-ben megkezdett munkát, és Hoór—Terebes között 2,9 km hosszú csatornát ásott. Hoórnál megkezdték a töltések építését is. Teljesen elvetették azt a javaslatot, hogy a Latorcát a Tiszába vezetik, mivel az utóbbi medre magasabban feküdt a Latorcánál, és a szintkülönbséget nem tudták volna áthidalni. Nádori bíróság megállapította az Ondova—Tapoly árterét: azt 53 870 magyar holdnak találta. 1847-ben elhatározták, hogy holdanként 1 Ft ártéri hozzájárulást fognak fizetni. 54 A Bodrog mellett az 1848-as forradalomig semmi sem történt. A társulat élére választott vezetőség megvitatta Paleocapa elképzelését, amely szerint az egész Bodrogköz továbbra is ártér lett volna. Ezt elvetették, de a továbblépésnek egyelőre nem jelölték ki az útját. 1848 után az ármentesítés új jelentőséget kapott. A lakosság számának növekedése, a feudális kötöttségek megszűnése miatt egyre fontosabb lett, hogy minél több hasznosítható terület váljék teljes értékű termőfölddé. A jobbágyfelszabadítás végrehajtása során a falvak határa átrendeződött, és az új tulajdonosok igyekeztek vízmentesen birtokukba venni a területet. Elősegítette a munkálatokat a tagosítás, a háromnyomásos, majd őszi—tavaszi fordulós gazdálkodás és az istállózó állattartás fokozatos elterjedése is. Az egyéni vagy megyei kezdeményezéssel folyó — e területen nem is nagy múltra visszatekintő — önkéntes árvédekezés hamarosan zsákutcába került. A robot megszűnése után nehézséget jelentett a kezdetleges védművek fenntartása, és növekedtek az építési költségek is. Ahhoz azonban, hogy a szabályozási munkákat kapitalista vállalkozás formájában hajtsák végre, a falu társadalmi átrendeződésével a szabad munkaerő rendelkezésre állt. A forradalom utáni évtizedekben a Bodrog mentén alakult két vízszabályozó társulat útjai elváltak egymástól. Az Ondova—Tapoly egylet (később Felső-Bodrogi Társulat) jelentősége csökkent, lényegében csak a forradalom előtt félbemaradt munkákat fejezték be. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat tevékenysége viszont az egész Bodrogközt átalakította. A polgári forradalom után az Ondova—Tapoly egylet sok változáson ment keresztül. 1850. júl. 18-án az osztrák hatóságok felszámolták a Tiszavölgyi Társulatot, feladatait a folyó szabályozását irányító központi bizottmány vette át. A régi társulatok járási egyletek lettek. 1850-től Hevessy Károly társulati mérnök vette kezébe az eredőfolyók mentén az irányítást, aki 1854 júliusában elkészítette az Ondova és Tapoly folyók ármentesítési tervét. A cél csak a nyári árvizek megelőzése volt. Töltést kívánt építeni a Latorca és a Bodrog mentén is, hogy a felső folyószakaszok szabályozása itt se okozzon r
