A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása

114 DÓKA KLÁRA Az árvízveszély elkerülése érdekében a legfontosabb kérdés a kezdetleges töltésépítések szabályozása volt. Erre jó lehetőség kínálkozott, mivel éppen folyt a Tisza térképezése, és a megfelelő műszaki segítség rendelkezésre állt. Nagy István Tisza térképezési mérnök 1845-ben felmérte a Bodrog meglevő töltéseit, Tokaj és Zemplén között.

46 A jobbparton töltéseket találtak Végardónál, Sátoraljaújhelynél, Borsinál, — a balparton végig a folyó mentén. Ezek a védművek általában átépítésre szorultak. Vajdácska és Tokaj közt a part mellett épültek, és ezeket 284 m-re kellett távolabb helyezni, Vajdácska és Zemplén között erősítésekre volt szükség. Bodrogszerdahelynél a régi töltés feleslegessé vált, a szomotori kanyarban levő is csak bajt okozott. Az új védművek tervét Komnenovich Sándor készítette. A jobbparton 11,88 km, a balparton 62,2 km hosszú töltést javasolt. A két parton levő védművek felépítéséhez 360 865 V

2 napszám kellett volna. A Latorca két partján 38,5 km hosszú töltés építését indítványozta, amelyhez 255 477 napszám lett volna szükséges.

47 Az 1840-es évek közepén a Bodrog szabályozás ügye az országosan kezdeményezett Tiszaszabályozással kapcsolódott össze. Az Építési Igazgatóság kérésére Széchenyi István Vásárhelyivel 1845-ben beutazta a Tiszát. A bejárás kiterjedt a Bodrogra, Ungra és Latorcára is. Vásárhelyi megállapította, hogy a folyók felső szakaszán az átvágások nem jelentenek nehézséget, mert a folyó esése nagyobb és a föld is lazább. Az alsó szakaszon a problémákat csak a Tisza ügyével együtt lehet rendezni.

48 Zemplén megye kérésére 1844. szept. 20-án Vásárhelyi értekezletet tartott a Zempléni Társulattal, Beszédes József tervéről. Beszédes írásos választ készített terveinek védelmére, de Vásárhelyi és az Építési Igazgatóság nem küldte a helytartótanácshoz, hogy ott hozzanak döntést. A megyei vezetőség sérelmesnek találta az eljárást, úgy érezték, hogy a Tisza-szabályozás miatt az ő ügyeikre nem fordítanak gondot.

49 Ezt a véleményt főként az eredőfolyók mentén élők képviselték, akik 1845-ben a Zempléni Társulattól elválva létrehozták az Ondova—Tapoly egyletet a szabályozás továbbfejlesztésére. Vásárhelyi időközben — két változatban — elkészítette a Tisza-szabályozási tervet.

50 A Bodrogon 11 átvágást tervezett 14,84 km hosszúságban, 324 518 napszám felhasználásával. Tokajtól Szőlőskéig 49,14 km hosszú töltést kívánt építeni. A munka összes költsége 88 ezer Ft lett volna. A Latorcát Csapnál a Tiszába kívánta vezetni, hogy ezáltal a Bodrog kevesebb vizet kapjon. E csatorna mindkét oldalára magas töltéseket tervezett. A Bodrog szabályozását a Tisza-szabályozás 6. évében kívánta végrehajtani. Az eredőfolyók szabályozásáról nem volt szó a tervezetben.

51 A helytartótanács 1845. jún. 14-én foglalkozott a Bodrog kérdésével. Ők is Vásárhelyinek adtak igazat Beszédes József elképzeléseivel szemben. Zemplén megye képviselői ebbe látszólag belenyugodtak, csak az volt a kérésük, hogy a szabályozás terjedjen ki az eredőfolyókra is.

52 Széchenyi 1845 őszén, tiszai körútja alkalmával Sátoraljaújhelyen gyűlést tartott, ahol a Zemplén megyei egyesülések is csatlakoztak a közös Tiszavölgyi Társulathoz, mint annak vidéki szervezetei.

53 Mint a szabályozás történetéből ismert, a Tiszavölgyi Társulat 1846. jan. 19-én Pesten megtartotta az első szabályozási gyűlést, és 1846 szeptemberében a munka Tiszadobon megindult. Vásárhelyi javaslata helyett Paleocapa olasz mérnök terveit fogadták el. A Tiszavölgyi