A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
VERES László: Adatok az avasi egyház 16–19. századi gazdálkodásához
94 VERES LÁSZLÓ a 18. század második feléig érvényben volt és nem lebecsülendő jövedelem forrásnak számított, mert általában akkor részesült az egyház ilyen adományban, ha éppen az anyagi csőd fenyegetett. 25 Aló. század első felében megalakult céhek adományai is elsősorban az avasi egyház jövedelemforrásait gyarapították. A miskolci mészáros céh 1508. évi alapító levelének 5. fejezete kimondta, hogy „a nevezett mészáros mesterek választhassanak ki maguknak egy oltárt és dicséretes szokású papot, aki tartozik minden egyes napon, vagy héten, amint úgy vele a fizetésről, mint a mondandó isteni tiszteletről megegyezhetnek, isteni miséket, tiszteleteket tartani." 26 Míg a mészárosok alapítólevelében nincs meghatározva az egyháznak járó összeg, addig az 1531-ben alakult szabó céh alapítólevelében pontosan meghatározták. Hetente egy misén és három énekes nagymisén kellett a szóbó céh tagjainak részt venni. A misék tartásáért egy évre „100 pénzt", a csengetőnek még külön 32 dénárt kellett adni. 27 Az egyház vezetőinek, a prédikátoroknak nemcsak az egyház épületeinek fenntartására, alkalmazottainak ellátására szolgáló jövedelemforrásból származott bevételük. Minden egyes prédikátornak volt saját szőlője. Tulajdonképpen már ebben a korban is értékmegőrző szerepet látott el a szőlőbirtok a magángazdálkodásban, különösen ha figyelembe vesszük, hogy 1 hordó borért 3—4 jó tehenet lehetett venni. 28 Egyes prédikátorok nemességet is szereztek és a magánszemélyektől nyert adományok révén meg is gazdagodhattak. Hevessy Mihály, aki 1566—1585 között volt prédikátor a város 789 adófizetőjének rangsorában a 26. volt, 3,99 forintot, 1 1/2 köböl búzát, 1 köböl zabot és 1 1/4 köböl abrakot fizetett adóba. 29 Enyingi Török Ferencné egy Szent György-hegyen levő szőlőt adományozott neki és az Alsó Piacz utcában nemesi telket, később pedig egy irtványt is kapott adományképpen. Egy Séra Luca nevezetű asszony szőlőt hagyott rá, Szűcs Gergelyné pedig 35 aranyat és 10 tallért. 30 1612. február 23-án állapították meg az avasi egyházközség hivatalnokainak járandóságát, Miskolczi Csulyak István prédikátorsága idején. A javadalmazási rendet az 1613. január 14-én tartott canonica visitatio alkalmával hivatalosan is jóváhagyták. 31 Az egyház, illetve a prédikátor kezelésében volt egy három telkes papi föld, melynek elhelyezkedéséről így ír a javadalmazási okirat: „Az malom után három nyomásra való föld vagyon. Egyik nyomásra Győr felől négy föld, Szent Péter fele is négy föld, Szirma felől pedig hatodfél föld." Hozzátartozott még egy „hatrendes rét is a város rétéi között a Nádszegen Fűzi Bálint házával egy kötetben." A prédikátor házához tartozott egy két nyomásra való szántóföld, az egyik a Sáfrány kertnél, a másik a Kövecses domb alatt. Ehhez tartozott egy öreg rét is a Szent Iván ere mellett. Az egyház legjelentősebb jövedelemforrásának számító szőlő három darab volt. Az egyik a Szent Király, a második a Szent György és a harmadik az Allszer nevű szőlőhegyeken. Az egyház használatában levő kétkövű, felülcsapós vízimalom karbantartását és építését a város végezte. Mikor új követ hoztak, minden kőért egy-egy köböl lisztet fizetett az egyház. A prédikátor jövedelméhez tartozott a császár bor és búza octava. A káplán (ez a hivatal 1586-tól létezett és a káplán a másodlelkészi teendőket látta el 32 ) az octava borból és búzából egy-egy hordó bort és lőrét valamint nyolc köböl búzát kapott. A prédikátor ezen felül
