A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VERES László: Adatok az avasi egyház 16–19. századi gazdálkodásához

ADATOK AZ AVASI EGYHÁZ GAZDÁLKODÁSÁHOZ 95 még 10 forintot is fizetett neki. A káplánnak az Allszeren volt egy szőlője, melyet saját magának kellett műveltetni. Az 1586. évi boradóról szóló rendelet és ennek 1598-ban történt kibővítése szerint -— ekkor már minden szőlőtulajdonos egy-egy köböl bort tartozott fizetni — a káplán a boradó felét kapta. A boradó másik fele az iskola mesterének jövedelme volt. A mestert a prédikátornak kellett ebéddel ellátni, vagy helyette 1—1 köböl bort és lőrét, 8 köböl búzát, 10 forintot kellett fizetni. A harangozó csupán egy icce bort kapott minden szőlőtulajdonostól javadalmazásképpen. A javadalmazási okiratból kapunk képet először az egyes szertartásokért járt tiszteletdíjak nagyságáról. Esketéskor 12 dénáron osztozott a prédikátor és a káplán 2 : 1 arányban, temetéskor pedig 12 dénáron fele-fele arányban. Amikor a harangozó halottnak harangozott 3 dénárt kapott, keresztelőkor pedig 1 dénár komapénzt. Már a 16. században földesúrnak számított az egyház, erre engednek következtetni a források. Mikor a város lakossága földesurának Szent György és Szent Mihály napkor adót fizetett, a zsellérsorok lakói az avasi egyháznak taksát fizettek.

33 A megüresedett zsellértelkek újratelepítéséhez csak akkor adtak engedélyt, ha az új lakó a többi zsellérhez hasonlóan vállalja az avasi egyháznak való szolgálatot.

34 Az 1613. évi javadalmazási rendelet világosan utal arra, hogy a Boldogasszony templom zsellérsora is az avasi egyház fennhatósága alá került és a Papszer és Tóthutca zsellérsorok földesura az avasi egyház volt, még akkor is, ha egyes földesurak — mint Tybold Gáspár — átmenetileg nem vették figyelembe I. Ferdinánd rendeletét. A javadalmazási rend szerint a zsellérek házanként 50 dénár taksát fizettek, vagy 5 napi munkával tartoztak helyette. Az egyház malmának karbantartásában, a malom árkának tisztításában és töltésének építésében a zsellérsorok jobbágyai is részt vettek és ezért a munkáért kenyérrel látták el őket. A zsellérek végezték a szőlőmunkákat, ezért ebédet kaptak a prédikátortól. A káplán szőlőinek homlításéX is a zsellérek végezték.

35 A vármegyei jegyzőkönyvek is több olyan adatot megőriztek, melyek azt bizonyítják, hogy az avasi egyház a zsellérsorok földesura volt. 1627-ben két szökött jobbágyot kerestettek „ki az egyházszer nevű utcában lakik ... az tisztelendő Sampsundi Márton uramtól, azon miskolci prédikátortól." 1639-ben például a pécsi püspök kerestette Miskolcon a Papszeren lakó jobbágyát.

36 1655-ben a Papmalom fenntartásáról kiadott városi rendelet előírja, hogy a malom „Házát, Hajazatját, kőpadját mindig a város építi és tartja fenn, s a gátakat a papszeresi és Tóth utcai jobbágyok tartoznak gondozni."

37 Előrták azt is, hogy a Szent György napi bíró választással egyidőben olyan személyt is kell választani, aki a zsellérek munkáját irányítja és érte felelősséget vállal.

38 Megszüntették azt a gyakorlatot, hogy a malom gátjainál dolgozó jobbágyokat ebéddel, vacsorával és itallal kell ellátni: „...mind ebedökre es vatsoraikra migh akkorbeli munka tart egi tal étket, ital nélkül edgiok adót a munkasoknak szamok szerint: ugi mind azon által, hogh ennek utanna se ök se maradekiok szokasb(a) es törveinb(en) ne vigiek."

39 1654-ben ismét elkészítették az egyház javadalmazási rendjét. Ez a javadalmazási okirat csak részben módosította az 1613-ban kiadott rendeletet. A Szent Laszlai Balázs prédikátorsága idején kiadott okirat szerint a város teljesen magáravállalta a másodprédikátor számára előírt 10 forint, 1—1 köböl bor és lőre,