A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata. Diurna 1.

354 GYULAI PÉTER így jöttek létre a hegység magas fennsíkjai, körülöttük pedig a meredek hegyoldalak, a patakok által mélyen bevágott szurdokvölgyekkel. A hegység szélein meredek töréseket, sziklafalakat találunk. Klíma A hegység klímája az erős függőleges tagoltság következtében igen változatos. Az évi középhőmérséklet a peremrészeken lényegesen magasabb, mint a fennsíkon. így a hegy lábánál elterülő városokban 10 °C körüli, míg a fennsíkon átlagosan 6 C° (Bánkút 5.9). A januári átlaghőmérséklet a platón -3, -4, az alacsonyabb részeken -2, -1. Ugyanitt a júliusi középhőmérséklet: 21, míg a platón csak 16 °C. A fennsík különleges klímája jut kifejezésre abban is, hogy itt az évi fagyos napok száma 120, amely a legtöbb Magyarországon. Különösen érdekes a töbrök mikroklímája, itt még a meleg nyári nappalok után is fagypont alá száll éjjel a hőmérséklet. (1968 nyarán az egyik nagymezői töbörben -7,8 °C-ot mértek.) Az éghajlat kontinentális jellege mutatkozik meg az évi kétszeri (késő tavaszi és kora nyári) csapadékmaximum létével. A fennsík az ország egyik legcsapadékosabb helye. Itt az évi átlag 900 mm, míg az alacsonyabb részeken csak 6—800 mm. Az évi csapadékminimum január—február hónapokra esik. A hegység növénytakarója A Bükk növényvilágán erősen érezhető a Kárpátok hatása, így glaciális reliktumokban, a Kárpátokkal közös bennszülött fajokban gazdag. A hegység növényzete négy zónára tagolódik: 1. Cseres-tölgyes: zonális társulása: Quercetum petraeae-cerris. Talaja: barna erdőtalaj, agyagos mállási-termékekkel borítva. A lombkoronaszint borítása 70—90%. Legtöbb benne a Q. petraea, gyakori a Q. cerris, kivételesen Q. robur is. Degradált, legeltetett állományban elnyíresedés. A fa-magasság 70—80 éves korban eléri a 20—22 m-t. A cserjeszint és a gyepszint ugyancsak fajgazdag. Néhány jellemző faj: Lathyrus niger, Cytisus nigricans. Vicia cassubica, Chrysanthemum corymbosum, Betonica officinalis, Digitális grandiflora, Melittis grandiflora, Galium schultesii. Ebben a zónában intrazonális társulások: a) Karsztbokorerdő: Ceraso(-mahalebeto-)Quercetum. Bokorerdő jellegű, sztyepprétekkel mozaikosan jelenik meg. Jellemző rá, hogy többnyire hiányzik, vagy lokális benne a Cotinus. Famagassága 5—6 m, legtöbb a Q. pubescens. Gazdag gyepszint, fajai: Carduus collinus, Pulmonaria mollissima stb. b) Melegkedvelő tölgyes: Corno •— Quercetum. Exponált, a besugárzásnak és a szélnek kitett déli lejtőin fejlődnek ki a mészkövön, ritkábban gabbrón. A 12—16 m magasságra növő lombkoronaszint főkomponense a Q. pubescens