A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata. Diurna 1.

A BÜKK HEGYSÉG MACROLEPIDOPTERA FAUNÁJA 353 A Bükk hegység elhelyezkedése, földtani, geológiai viszonyai A Bükk a Magyar Középhegység legészakibb tagja, Recsktől Miskolcig, és Upponytól Egerig terjed. Tágabb értelemben északon és keleten a Sajó völgye, délen az Alföld, nyugaton az egercsehi-ózdi barnakőszénterület határolja. A Bükk hegységhez tartozik a keleti részen elhelyezkedő Avas, a hegység délnyugati folytatásában kiemelkedő Bátori szigethegység, valamint a Mátrával érintkező Darnó hegy és a siroki Várhegy. A hegység fő tömegét a harmadidőszaki peremvidékek fölé magasodó alaphegységdarab alkotja. Ennek legnagyobb és délibb része a tulajdonképpeni Bükk hegység, mely tengeri felső-karbon-perm-triász képződményekből áll. Földrajzilag az Északi-Középhegységhez tartozik, de földtani felépítésében, szerkezetében és tájképi megjelenésében a középső Kárpátokhoz hasonlít, mely flórájában és faunájában is kifejezésre jut. A felszínen található legidősebb képződmény a felsőkarbonba sorolt agyagpala, homokkő és mészkő. Túlnyomóan tengeriek a perm időszak képződményei. Az Ablakoskővölgyben jól megfigyelhető a felső karbon agyagpala és homokkőre települő perm rétegcsoport. A perm képződmények a hegység déli részéről ismeretlenek. A perm mészkő különösen Nagyvisnyó környékén gazdag ősmaradványokban. A perm képződményekre települtek az alsó triász rétegek. A rétegcsoportokat világos és szürke mészkő és zöldesszürke-vörhenyes homokos agyagpala, illetve márga építi fel. A középső triász dolomit és mészkő képződményei alakjában található. Legfontosabb képződménye a fennsíki mészkő, mely világosszürke és ősmaradványmentes. A Bükk-fennsíkon nagy terjedelmű. (Ez igen jelentős, mert az ezeken a területeken kialakult sziklagyepekben élnek a Bükk hegység endemikus Lycaenida-alfajai (M. alcon curiosa Szabó, A. artaxerxes issekutzi Balogh). Diósgyőr és Szilvásvárad környékén magmás képződményeket találunk. A felső triász és a jura képződményei a Bükk területén hiányoznak. A felső triásztól a Bükk szárazulatként emelkedett ki. A kréta időszakban vulkáni működés eredményeképpen Szarvaskő környékén diabáz, gabbró, ultrabázit és wehrlit kőzetek jöttek létre. Jelentősek a harmadkori mészkő és tengeri üledék előfordulások, főként a déli és keleti részeken, illetve a homokkő és homokos agyag. A hegység déli részén a miocénben a vulkáni tevékenység igen erős volt. Az ősnövénymaradványok alapján a hegység vegetációját főleg a Laurus, Cinnamomum, Quercus, Acer, Juglans, Ulmus, Pinus, Rhamnus, Glyptrostrobus és Sequioa nemzetségek jellemezték. Tektonikai mozgások: A Bükk hegység erősen gyűrt és részben tört hegység. A hegység szerkezetére az jellemző, hogy a felső karbon, perm, alsó- és középső triász képződményei megegyező dőléssel települtek egymásra. Ezek egyszerre, egyidejűleg gyűrődtek meg. A felső triász, jura és alsó kréta üledékek hiányoznak. A bükki kőzetek főleg É-keleten ÉK, nyugaton és délnyugaton ÉNy irányban dőlnek. A neogén során a hegység függőlegesen emelkedett. 23