A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökológiai és állatföldrajzi vizsgálata. Diurna 1.

352 GYULAI PÉTER 1920-ban kezdte el kutatásait Reskovits Miklós, akinek több — évtizedes munkássága eredményeként, először kaphattunk hű képet a Bükk Lepidoptera faunájáról. Nevéhez fűződik a Pieris mannii Mayer egy új alfajának megtalálása a Bükkben. Munkásságának értékét növeli, hogy gyűjtéseit az addig teljesen — és részben most is —, elhanyagolt Microlepidoptera — kutatásra is kiterjesztette. Eredményeit 1963-ban, a Bükk hegység lepkefaunája címen tette közzé. Közben az 50-es évektől kezdve többen is gyűjtöttek a Bükkben: Csiszár Gyula, Gozmány László, Jablonkay József, Szalkay József, Wirth Tibor. Jablonkay József 1965-ben számol be 1964-es gyűjtési eredményeiről, és az Erannis ankeraria egy új alfajának megtalálásáról a Bükkben. Igen eredményesek voltak Balogh Imre és Issekutz László (+1973) gyűjtései, több a Bükkre és Magyarországra új fajt és alfajt sikerült kimutatniuk. (Eriopygodes imbecilla, Chersotis cuprea, Aricia artaxerxes issekutzi Balogh). Balogh Imre 1967-ben jelenteti meg a Bükk hegység lepkefaunájának kritikai vizsgálata című munkáját. Igen nagy szolgálatot tett a hazai fauna, ezen belül a Bükk hegység faunája feltárása ügyének Kovács Lajos (+1971) azzal, hogy több mint egy évtizeden keresztül a növényvédelmi és erdészeti fénycsapdák több mint tízéves, többszázezer példányt kitevő Macrolepidoptera anyagának meghatározásával először adott olyan faunalistákat, amelyek az egyes fajok pontos elterjedése mellett azok tömegviszonyait, illetve meghatározott helyeken egyedszámuk ingadozásait is regisztrálták. A Bükk hegység területén az ÉRTI jóvoltából Felsőtárkányban és Pénzpatakon működött fénycsapda, amely eredményeit, — jelen esetben a Rhopalocerákról lévén szó —, munkám következő részeibe építem bele. Munkámhoz felhasználtam Varga Zoltán adatait, aki 1954—74 között a Bükkben rendszeresen gyűjtött. A hazai faunára újnak bizonyult a Hepialus fusconebulosus de Geer (Varga Z. 1966.), a Bükk faunájára pedig a Leucodonta bicoloria L., Bomolocha crassalis Hufn. Cyclophora albiocellaria, Discoloxia blomeri (1964-ben és 1974-ben). Emellett a Bükkben is előfordul az általa leírt új alfajok közül a M. phoebe kovácsi és a F. niobe zemplenensis. A Rhopalocerák közül emellett a P. bryoniae (Varga Z. 1967.), A. allous (1968), valamint a Mellicta-fajok elterjedésével és ökológiájával foglalkozott behatóan. Ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani, hogy eddig publikálatlan bükki adatait rendelkezésemre bocsátotta. Az utóbbi években több ízben végzett gyűjtéseket a Bükkben Uherkovich Ákos. Magam 1960-tól gyűjtök rendszeresen. Főleg az Avasról gyűjtött anyag jelentős — mivel minden évben, csaknem minden gyűjtésre alkalmas napon gyűjtöttünk —, ahonnan több ritka, valamint csak a Bükk magasabb részeire jellemző faj került elő. (Pl. Nymphalis 1-album, Mormo maura, Eurois prasina stb.) Időközben a terület beépülésével ezek a fajok eltűntek. Munkámban arra törekedtem, hogy az eddigi publikált adatokat kiegészítve Varga Zoltán, valamint saját anyagunk adataival a bükki Lepidoptera fajok ökológiájáról, elterjedéséről legalább megközelítőleg helyes képet adjak. Azért kezdtem a Z)/wrA2tf-faunával, mert ez jelenleg a legjobban ismert, és újabb fajok előkerülése már aligha várható.