A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

HELLEBRANDT Magdolna–KORDOS László–TÓTH Lajos: A Diósgyőr–Tapolca-barlang ásatásának eredményei

32 HELLEBRANDT—KORDOS—TÓTH között gyakori a halcsigolya, vízi pocok (Arvicola) és csalitjáró pocok (Microtus oeconomus), amelyek a patakvizet és mocsaras környezetet feltétlenül igénylik. A barlang előtt közvetlenül, feküdt egy ilyen nedves terület, s az itt kialakult mikroklíma befolyásolta a kisemlősök eloszlását is. A Diósgyőri-barlang gerinces faunái tehát a fáciesviszonyoktól erősen determinált képet nyújtanak, s ez megnehezíti a többi, hasonló korú faunához való viszonyítást. A nagyemlősök ezért — nagyobb areáljuk és kevésbé fáciesigényes voltuk miatt — jelen esetben jobb korjelzők. A fácieshatástól függetlenül is megállapítható azonban, az üledékföldtani vizsgálatokkal együtt, hogy mindegyik réteg a mainál jóval hűvösebb, de nem szélsőségesen hideg klíma alatt rakódott le. A korhatározásra alkalmas magyarországi riss-würm faunákkal összehasonlítva a következők állapíthatók meg

11

: A meleg süttői faunánál a faji összetétel és a klimatikus állapot alapján fiatalabb. A jósvafői Por-lyuk és a varbói Lambrecht Kálmán-barlang faji összetétele — valószínűleg a Diósgyőribarlang fajszegény volta miatt — megegyező, viszont azoknál hűvösebb. A Subalyuk alsó rétegei már sztyep területet jelölnek (Allactaga), míg az érdi lelőhelyen már a barlangi medve tömeges megjelenésével találkozunk, így ez utóbbival faunisztikai okból nem párhuzamosítható. A fiatalabb tatai szakasz csak régészeti alapon választható el a subalyukitól. Az 1973-ban feltárt rétegek tehát faunisztikailag a varbói és a subalyuki szakaszba (Rissz—Würm interglaciális II. fele) sorolhatók, míg klimatikusan ezeken belül egy hűvösebb fázist képviselnek. így a II/5. réteg a varbói szakaszon belüli míg valószínűleg az arra üledékmegszakítással következő a II/4, II/3, 1/4 és 1/3. rétegek, a kontinentálizálódás miatt a subalyuki alsó rétegekhez állnak közelebb. Összefoglalás A Diósgyőr—Tapolca barlang 1973. évi leletmentő ásatása során feltárt rétegek eszközei nem mutatnak egységes képet. Az I—

II. szelvények 3—4. rétegeiből kikerült eszközök között megtaláljuk a barlangi gravetti jelenlétére utaló tompított hátú pengét (II. tábla 5. a—b.) (Gravetti hegytöredék?), valamint a jellegzetes mousterien kaparót is (II. tábla 6.). Az őslénytani vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a legfelső kultúrrétegek sem keletkezhettek a Würm I. tokodi szakasza előtt. A régészeti anyag, az üledékföldtani vizsgálatok, valamint az őslénytani vizsgálatok során feltételezhető az I—II/3—4. rétegek bizonytalansága, ezért homogén összefüggő kultúrának csak a II/5. réteget tekintjük. Ezt bizonyítja az egyes rétegek szemcseösszetételi görbéje is, a II/5. réteg üledékföldtani jellege élesen eltér a fiatalabb I—

II. 3—4. rétegektől. Az őslénytani leletek vizsgálata szerint a H/4., II/3., 1/4., 1/3. rétegek a subalyuki alsó rétegekhez állnak közelebb. A H/5, réteg az arra üledékmegszakítással települő felsőbb rétegektől igen jól elkülöníthető. Kora a rétegtani jelentőségű Lagurus és Asinus fajok jelenléte miatt — melyek a Würm I. hidegcsúcsát (tokodi szakasz) nálunk nem élték túl — a Riss—Würm interglaciális Eemi szakaszára tehető —, a Varbói szakaszon belül, de mindenképpen fiatalabb, mint a Süttői meleg-