A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

SZATHMÁRY László: A Hillebrand barlang neolitikus csontvázlelete

328 SZATHMÁRY LÁSZLÓ kűek. A linea aspera elhatárolt, erőteljes, ennek ellenére a diaphysis keresztmetszeti jelzője pilaszter nélküli femurra utal. Magyarázatul szolgál, hogy a keresztmetszet Hrdlicka (1952) szerinti típusa: E. Tibia, fibula A jobboldali tibia hiányzik. A baloldalinak condylus leteralisa töredékes, így csak a medialis hosszúság mérhető. A cnemicus-jelző értéke szerint a tibia platyknem. A diaphysis keresztmetszete a Hrdlicka (1952) szerinti 3—4. típus közötti átmenetet képviseli, azaz a 4. típustól annyiban különbözik, hogy a facies laterális homorú. A tuberositas tibiae és a crista interossea közepesen fejlett. Mindkét fibula töredékes, a corpus fibulae keresztmetszete Hrdlicka (1952) 2 a. típusa. 4. A termet és az alkat rekonstrukciója A termet kiszámítására a humerus, a radius, az ulna és a tibia méreteinek ismeretében több lehetőség kínálkozik. Az összehasonlító vizsgálatok kritériumainak eleget téve a testmagasságot a legtöbbet alkalmazott metodikák mindegyikével meghatároztam (3. táblázat). A jelenlegi adatok birtokában kitűnik, hogy a vizsgált egyén testmagassága az átlagosnál nagyobb volt. Magyarország területén a neolitikumban élt nők mintegy 10%-a képviselt ezzel azonos, illetve ennél magasabb termetű embertani komponenst {Szathmáry 1975). A humero-radialis jelző 75,9 (jobboldali), illetve 76,6 (baloldali), miszerint a felső végtag mesatikerk. Ugyanekkor Bach (1965) módszerének kivételével a humerus méretéből számítható a legalacsonyabb termet. A rekonstrukciós vizsgálat reprezentációját csökkenti az a tény, hogy a legtöbb eljárás esetében a felső végtag méreteit kell alapul venni. A tibia medialis condylus — malleolus hosszúsága a Bach (1965) által kidolgozott metodika esetében felhasználható. Az így kapott termetérték (4. táblázat) arra enged következtetni, hogy a vizsgált egyén alsó végtagja viszonylag rövid volt, ami a testmagasság meghatározása szempontjából azzal a veszéllyel járhat, hogy a humerus, a radius és az ulna hosszúsága alapján kiszámított értékek az élő egyén termetét meghaladják. A csontváz leírása alapján tehát a vizsgált egyén kvantitásában túlnyomórészt gracilis, kvalitásában pedig viszonylag több funkcionális eredetű robusztus vonással jellemezhető. A Schneider (1944) és Ullrich (1966) által kidolgozott rekonstrukciós szisztéma szerint konstútíciótípusa Kretschmer (1961) kategóriájával kifejezve leptosom, némi atletikus jelleggel. Ez megfelel a Sheldon (1940) szomatotipizálása szerinti ektomorf-mezomorf típusnak. *