A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

SZATHMÁRY László: A Hillebrand barlang neolitikus csontvázlelete

A HILLEBRAND BARLANG 329 A bükki kultúra emberéről napjainkig mindössze egy egyén csontvázmaradványai nyújtanak információt. Ezt a leletet Kadic Ottokár tárta fel 1913-ban a Hillebrand barlangtól kb. 3 km-re a Forrásvölgy déli oldalán nyíló Büdöspest barlangban {Kadic 1914). Tüzetes embertani vizsgálatát Bartucz (1916) végezte el. E 45—55 éves kor között elhunyt nő koponyájának alkata és a jelenleg vizsgált koponya alkotása között minimális az eltérés. Az abszolút méretek, illetve ezek arányai az esetek többségénél oly szorosan egyezők, hogy a mérési és a másodlagos deformáció hibahatárain belül esnek. így mindkét koponya mesokran (a jelzők differenciája 0,2), orthokran, metriokran. A transversalis-frontalis és a transversalis-frontoparietalis jelzők értéke is közeli. A koponyakapacitások keltérése jóval a mérési hibahatáron belüli. A transversalis ív differenciája 2 mm, a mediansagittalis ívet alkotó három ívrészlet arányai azonban eltérők. A nyakszirt hajlata mindkettőn kifejezett, az abszolút méretek viszont csak a felsőpikkely alkotásában mutatnak hasonlóságot. A falcsonti táj fejlettsége azonos mértékű, akárcsak a homloktájé, amelyen az elmosódó glabella és homlokdudor a legjellegzetesebb. Különösen említésre méltó az a jelenség, hogy a jobboldali lambdavarraton közelítőleg azonos helyzetben varratcsont figyelhető meg. Ez az örökölhető anatómiai variáció a két egyén viszonylag közeli genetikai kapcsolatára utalhat. A termet és az alkat vonásai között e két egyén esetében lényegesebb különbséget mutathatunk ki. Manouvrier (1893) módszerével számítva a büdöspesti nő testmagassága 10 cm-rel alacsonyabb. Bár a felső végtag a büdöspesti nő esetében minden elemében rövidebb, a termetbeli differenciához viszonyítva a felkar és az alkar arányai között nincs lényegesebb különbség. Szembetűnő viszont a tibiá-k hosszméreteinek minimális eltérése. Miután a termettel a legszorosabb korrelációt az alsó végtag elemei mutatják, feltételezhető, hogy a két egyén testmagassága között 5—7 cm-nél nagyobb differencia nem volt. IRODALOM Acsády, Gy., Nemeskéri, J. (1970): History of humán life span and mortality. Akadémiai, Budapest. Bach, H. (1965): Zur Berechnung der Körperhöhe aus den langen Gliedmassenknochen weiblicher Skelette. Anthrop. Anz., 29: 12—21. Bartucz, L. (1916): A Büdöspest barlangban talált neolitkori embercsontváz. — Das in der Höhle Büdöspest gefundene neolitische Menschenskelet. Barlangkutatás, 4: 109—136. Brothwell, D. R. (1965): Digging up bones. The excavation, treatment and study of humán skeletal remains. Brit. Mus. Nat. Hist., London. Dupertuis, C. W., Hadden, J. A. (1951): On the reconstruction of stature from long bones. Am. J. Phys. Anthrop., 9: 15—53. Éry, K. K., Kralovánszky, A., Nemeskéri, J. (1963): Történeti népességek rekonstrukciójának reprezentációja. — A representative reconstruction of historic populations. Anthrop. Közi., 7: 41—90. Harsányi, L., Nemeskéri, J. (1964): Über Geschlechtdiagnose an Skelettfunden. Acta Med. leg. soc. (Liége), 17: 51—55. Hug, E. (1940): Die Schádel der früchmittelalterlichen Gráber aus dem solothurnischen Aaregebiet in ihrer Stellung zur Reihengráberbevölkerung Mitteleuropas. Z. Morph. Anthrop., 38: 359— 528.