A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK PÁNYOKON 285 mert a férjének igen jó barátja volt a szerencsétlen, s mert az ő portájukon járt fel a feleségéhez, aki a felső telken lakott, miután különvált férjétől.) 18.2. Bruóczki Jánosnál meghalt egy lány. A szatócs meg éjszaka jött felfelé az úton s látta a lányt akkor éjjel, hogy meghalt. A lány gyött lefelé. A szatócs meg lány szerető férfi vót, akart elibe állni. Megfordult akkor a lány, átment a Nagypatakon, de pöttyanás (csobbanás) nélkül. A szatócs meg akarta előzni, de mire átért a hídon, a lány nem volt sehol. — A kutyák meg igen faldostak. (9) 18.3. Menyhárt Lajos az énekkarba járt. Igen szép hangja vót. Egyszer oszt nem ment neki az ének. Megnősült. Nemigen énekelt aztán. Végül felakasztotta magát. — Házunk előtt, a ficfa alatt ültünk,^ amikor arra járt a tanító és odakiáltott, hogy menjünk virrasztani. — En nem megyek. Azért, hogy így tett! (ti. öngyilkos lett) mondtam neki. A tanító elment, mi oszt tovább beszélgettünk. Este lett. Felmentem a padra lefeküdni. A padláson aludtak akkoriban a legények nyárban. Ahogy ott fekszem, hát oly nyomás ereszkedik rám, mint egy mázsa, hát felijjedtem. Akkor oszt tudtam, hogy ő az, amétt nem mentem el megvirrasztani. Akkor — hogy má eszemhez tértem — elkezdtem káromkodni, de csúnyán: Hogy az isten erre, meg arra... Arra oszt elment onnat a nyomás. Mert azt úgy hallottam, hogy elmegy, ha isten nevével káromkodunk. (6) 18.4. Krakkai Pista bíró szomszéd felakasztotta magát. Azelőtt — hogy a mezőre ment — mindig az udvarunkon járt át, arra rövidebb volt. A kutyánk ilyenkor mindig elibe gyött a kapuhoz s elkísérte a kert végébe, amikor meg gyött, gyött vele a kutya is vissza. — No, a halála után a kutyánk ott kísérgetett le-fel. Ugatta. Egyszer — úgy egy hét múlva — éjszaka jön valaki, a kutya kíséri, faldossa. Bent meg a kócsos óránk súlyai mind összecsángolóztak éjfél körül. Arra ébredtem fel. Mondom az asszonynak „Hallod, mama?" „Hallom..." „Mi az isten kurva jó kegyelmit keres ez itt?!" Akkor oszt a kutya kikísérte, soha többé nem jött. De akkor, ha az ökröket vezették volna ki tőlem, akkor sem mentem vóna ki az udvarra. (9) 18.5. Kerekes János ment felfelé az úton. Setét éccaka. Ment haza. A temetőkerítés másoldalán meg sírt egy gyerek, hallja. De rítt nagyon. Hazaért, oszt mondja az anyjának „Anyám, itt a temetőnél sír egy kisgyerek", „No ha rítt, vidd oda ezt a keszkendőt, csapd át a kerítésen ezt!" Visszament oszt oda, átcsapta a temetőkert kerítésén a kendőt, megszűnt a sírás. (6) 19. A tudós. Tudósnak, tudós asszonynak nevezik a pányokiak a halottlátó aszszonyt. A két világháború közti időszakban a miskolci tudóshoz jártak, manapság a putnoki halottlátó asszonyt keresik fel rendszeresen. Halottlátóhoz csaknem minden haláleset után elmentek, pár hónappal a temetés után. Különösen azok tartják fontosnak a tudós meglátogatását, kiknek hozzátartozója váratlanul, tragikus körülmények között halt meg. Pl.: Tizenegy évesen halt meg a testvérkém. Leesett a szekérről, szörnyethalt. Akkor édesanyám elment a tudóshoz Miskolcra. Ez 1935 augusztusában volt. (8)