A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

KUNT ERNŐ A halottlátóhoz a hozzátartozók közül általában többen mentek, főleg asszonyok, akik olykor elvitték gyermekeiket is, hogy a halott lássa őket, jól vannak. (3) Az asszonyokat rendszerint egy férfi fuvarozta, vagy kísérte el. Ajándékba tyúkot, tojást stb. vittek, de olykor pénzt is, jóllehet a putnoki asszony visszautasítja az adományokat, s nem kíván semmiféle fizetséget, ám a látogatók csak akkor nyugodtak, ha otthagyhatnak nála valamit fizetségképp. A halottlátóhoz ünnepi feketében, gyászbaöltözve mennek. Úgy vélik a halottlátóról, hogy az nem hazudik — mármint a putnoki és a néhai miskolci — s bizalommal fordulnak hozzá. Úgy tudják az a vérszerinti rokonait idézi meg a látogatóknak, anélkül, hogy bárki bemutatkozna vagy elsorolná kívánságait. Sok pányokit fogadott — mint mondják — így a tudós: Régen várlak már, itt zaklat a férjed (vagy a megfelelő halott hozzátartozót nevezi meg). A tudósról sokan úgy tudják, hogy látogatói közül az első pillantásra kiválasztja azokat, akik csak próbára akarják őt tenni, esetleg csúfot akarnak űzni belőle. Ezek közeledését határozottan elutasítja. Akiknek beszél, legelőbb is a halott külsejét, esetleg jellegzetes testi hibáit írja le. Megmondja azt is, miben, s milyen körülmények között halt meg az illető. Beszámol a halott öltözetéről is, amelyben eltemették. Mindez — a pányokiak egybehangzó véleménye szerint — a legapróbb részletekig megfelel a valóságnak. A halott külsejének leírása után a tudós rátér a túlvilági kívánságok közvetítésére, amely olykor csak abból áll, hogy a halott kéri: szeressék, ne felejtsék el, imádkozzanak érte. Sokszor azonban konkrét kívánságok ismertetésére is sor kerül, melyek a halott megnyugvását szolgálnák. Olykor a halottlátótól tudnak meg a hozzátartozók olyan dolgokat, melyeket addig maguk sem tudtak (pl. a távolban elhunytak halálának pontosabb körülményeit). A putnoki halottlátó asszonyról mondják, hogy az semmi különöset se tesz, míg beszél. Egy asztalnál ül, szemben a látogatóval, az olvasóját tartja kezében, maga elé, vagy látogatója arcába néz. Öltözékében nincs semmi szembetűnő, egyszerű hétköznapi viselet. íme egy rövid közlés az elmondottak összefoglalásául: Édesanyámnak nagy lelki nyugtalansága vöt, hogy elhalt apánk. Elment a tudóshoz. Miskolcon, az Avas alján lakott. Mindig mesélte, hogy alacsony asszony vót, s mint a galamb, olyan ősz. Ahogy elébe értek, rászólt az asszony a nagybátyámra. „Menjek maga vissza! Menjek!" — merthogy a bátyám nem hitt, csak azért ment, hogy anyámat kísérje. Anyámnak oszt azt mondta, miután mindent, de mindent elmondott apámról: „Hagyd el a sírást! Már vízben fekszik." (2) A temetőkert. Pányoknak egy temetője van, mely a település magvához tartozik, annak nyugati határán terül el. A tágas temető csaknem egy holdnyi területét betemetődött árok és vadrózsabokor élősövény veszi körül. E vadrózsasövénynek fontos szerepe volt a szemmelvert kisgyermekek