A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK PÁNYOKON 279 szerette azonban, ha valamely szebben író ember előrerajzolta számára a betűket. Az írott betűt szívesebben véste, mint a nyomtatottat. A vésetet sokszor meghagyták eredeti nyers színében, sokszor azonban be is kenték eláztatott tintaceruzával. A felirat általában ugyanaz a formula volt, melyben csak a név és a dátumok változtak: Itt Nyugszik az Úrban élt évet Áldás béke poraira. E szöveget a faragó tetszőlegesen tördeli a rendelkezésére álló helyhez igazodva. 6.2. A padlandeszka és a négy padlancövek arra szolgálnak, hogy majd a sír fenekére eresztett koporsó fölé erősítve megvédjék azt a föld nyomásától. A „padlan" szó magyarázatát nem ismerték adatközlőim. A padlandeszkákat is a plankáccsal faragta ki a fatörzsből a faragó. A fatörzset félbevágta, majd a külső oldalról faragott le addig, amíg jó vastag deszkát nem kapott. Négy-öt deszkára volt szükség. Úgy faragta meg őket a mester, hogy illeszkedésük mentén rés ne maradjon közöttük. Egymás mellé helyezve a kétméteres deszkákat hatvan-nyolcvan centi széles felületű téglalapot kapott. Ezt rövidebb végén keresztfákkal megerősítette, összefogta. Az így kapott deszkázatnak minden oldalon 10—10 centiméterrel nagyobbnak kellett lennie a koporsó méreténél. A padlancövekek — melyek a padlandeszkázatot tartják majd a koporsó felett — egy méter hosszú, 15 cm széles hegyesvégű fahasábok voltak. Négy darabra volt szükség. Ezen kellékekre semmiféle dísz nem került, az volt fontos, hogy erősek legyenek. 6.3. Munkájáért a faragónak étel és ital járt munkaideje alatt. Gyakran a torba is meghívták. Később alkalmanként fogattal, terménnyel segítették ki. Pénzbeli fizetséget nem kapott. 7." Á koporsó beszerzése. A századforduló táján még csináltatták a koporsót a faluban. Az 1920-as évektől már Göncön — a legközelebbi városban —vásárolják. Az idősebbeknek barna (a barna szó nem csak színt, de méginkább árnyatot, sötétet, sötétest jelent Pányokon) a fiatalabbaknak világos — általában zöld — koporsóról gondoskodtak. A kereszteletlenül elhalt csecsemőket az apja készítette holmi fadobozban ásták el. 8. A sír ásás. A sírt általában rokonok, de idegenek is megáshatták. A halált követő nap délelőttjén fogtak munkához a sírásók. Saját szerszámaikkal dolgoztak. Estig munkálkodtak, de ügyeltek arra, hogy ne legyenek készen a munkával, ezért másnap — a temetés napján — fejezték be azt. A sír két, két és fél méter mély akna volt. Oldalkamrákat ritkán vájtak. A sírásás megkezdésének napján délben a halottas háztól egy asszony