A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

280 KUNT ERNŐ 18. kép. Temetőrészlet, 1973. meleg ebédet vitt ki a sírásók számára, amit azok ott kint, a temetőkert gyepén fogyasztottak el. A torba természetesen ők is hivatalosak voltak. 9. Koporsóbatétel. A temetés előtti napon történik meg a halott koporsóbafektetése: a koporsótétel. A halottat a lepedővel együtt emelik át a nyújtópadról a koporsóba. A koporsótételre a lelkipásztor jelenlétében — kit a kurátor is elkísért — került sor. Némelykor a szegényebb családok nem tudták meghívni lelkészüket, ilyenkor csak a kurátor volt jelen. A koporsóbafektetés után a nyújtópadot nyomban szétszedték. A székeket, bakokat felborították, a deszkát az ágy alá, vagy más, nehezen hozzáférhető helyre dugták el. Ha szekérderékot használtak a nyújtópadhoz, azt a fészerben rejtették el. Mindezt azzal indokolják, hogy a halottat vissza ne hozzák (9) e tárgyak. 10. A koporsóba tett tárgyak. A halottal mindenkor vele temetik zsoltároskönyvét, olykor kedves használati tárgyaikat is: idős férfiaknak pipáját, botját. E tárgyakat mindig a megszokottal ellenkező oldalra helyezték. Az italos öregeknek pálinkát is adtak a hosszú útra. Az üveget a feje mellé tették. Egyik férfi adatközlő mesélte (2), hogy amikor nagyanyja sírásatását