A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

PETERCSÁK Tivadar: Baromfitartás Filkeházán

234 PETERCSÁK TIVADAR udvar hátsó részében a ház végébe vagy az istállóval szemben. Általában fából készítették, ezek szükség esetén áthelyezhetők az udvar más részébe, de kőből és vályogból építettek is voltak. A tyúkokat mindig külön tartották a libáktól és kacsáktól, ezért az o/akat legalább két fiókosra építették. Gerendából állították össze a vázát, az oldalát régen paticcsaX befonták, újabban inkább hulladék deszkával szögezik be (5—6. kép). A paticsfalú tyúkólakat törekes sárraX be is tapasztották és legalább elölről bemeszelték. A deszkafalú o'/akat kívülbelül egyaránt meszelik a tyúktetű ellen. A bőr- vagy gumiszalaggal két helyen rögzített ajtó vízszintes irányban nyílik, éjszakára csak kis fapálcával rögzítik. Ha az ajtót rögzítő bőrdarab leszakad, gyakran csak egy rúddal támasztják meg az ajtót. A tyúkólak tetőszerkezete szarufás, kétereszes és félereszes egyaránt lehet. Korábban kizárólag zsúpszalmával fedték és kecskelábbal szorították le, ma elterjedtebb a használt cseréppel való fedés. A tyúkólkákat több fiókosra és több szintesre építették. A kacsákat, libákat és az apró csirkéket mindig az alsó fiókban helyezték el, a felső fiókba kis létrán, tyúkláptócskán jártak fel a tyúkok. Ideiglenes megoldásként egy deszkát támasztottak az ajtónyíláshoz a tyúkoknak. A tyúkólat a gazda vagy hozzáértő férfi irányításával maga a család készítette el. A módosabb gazdák a tyúkól mellett a disznóól padlásán is tartottak tyúkot, bár ezt a megoldást nem tartották egészségesnek, mert így a disznók is 3. kép. Tyúkketrec a ház végében