A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VIGA Gyula: 19. századi miskolci kalendáriumok néprajzi vonatkozásai

222 VIGA GYULA egyszerre egy asztali kalánnal. A gyermek pedig az ő idejéhez képest vagy egy kávés kalánnal, vagy fél evő kalánnal." (MNK 1818.) Van továbbá recept arra, hogyan lehet a kólikát örökre elűzni (MHN 1865.), hogyan lehet az aranyeret bagós nyállal gyógyítani (MNK 1827.), s miként lehet cserfahéjból szert készíteni a pokolvar gyógyítására (MHN 1865.) Nézzünk most néhány példát az állatgyógyításra: Hatalmas óvszer a juhrüh ellen: „Végy tüdőgyököt, ürmöt és szevent, törd meg apróra miután megszárítottad, vegyíts közé faggyút, és úgy add a juhoknak enni és nyalni." (Miskolci Képes Naptár, a továbbiakban MKN 1861.) A jármos ökör feltört nyakára kenőcs: „Végy finom halzsírt vegyíts ónfejérjét belé míg péppé nem válik, kend be vele a nyakat, és el fog múlni a daganat és a seb." (MHN 1865.) índaganatot lovaknál gyógyítani: „Midőn a szájpadlás csak dagadt, és nem gyuladott, de veres és fájdalmas, elég annak sóval dörzsölése a baj gyógyítására. De ha gyuladás mutatkozik, patkószeggel kell az ín mentében néhány karczolást tenni az ínén, és kivérezni kell engedni, ezen karcolások aztán magától beforrnak. E közben természetesen csak lágy tápla adatik a lónak, minő a lóhere." (MKN 1861.) Ugyanebben a kötetben borecetben meglágyított tyúktojás szerepel, mint lóköhögés elleni szer. A barmok rögtöni elesése ellen: „Ha valamely állat nem eszik, illessük meg farkát, ha ez puha és fonnyadt, nem engedi magát forgattatni, s ilyen esetben vágassék rajta egy nyílás, olly szélesen keresztben, mint a közönséges konyhakés szélességének fele. A sebbe tétetik 9 szem árpa, beköttetik veres kendővel és így hagyatik 9 nap. Némely betegségben, melyben a marha már huzamos idő óta sínlődék, ezen baj a lábszárba megyén, a hasa felszáll, és két oldala beesik. Tanácsos azért ezen óvszert idejekorán megkísérteni úgymint egy maroknyi borostyánfalevél, annyi tömjén, szőlő levél és kiniczfű, egy lat foghagyma, és ez mind össze főzetvén a marhának részletenként beadatik. Szinte jó sikerrel alkalmaztatott: ha mestergyökér, leibstőkl és tüdőgyökér összetörve sóval felvegyítve naponként beadatik a marhának." (MKN 1861.) I. 4. Népszokások: Sajnos ehhez a csoporthoz csak kevés adatot adnak kalendáriumaink. Figyelemre méltó közlést találhatunk a Farsangról (MNK 1830.): „A Farsang a régi pogány idő maradványa s vissza emlékeztethet a Bachansok cselekedeteire. Az ördögnek szánt innep ez, és az esztendőnek ollyan szakasza, hol az emberi bolondság legnagyobb erőben mutatja magát. Ugy tetszik, mintha az emberek szégyenlenék a kicsapongásokat, s ezért rejtik el ábrázatjokat Álorcza alá." 1877-ben Varga János leírást közöl a disznótorról. (MHN.) Jókai Mór 1866-ban Az első testvérharczok címmel jelentette meg írását a Miskolci Házi Naptárban. Ez az írás tartalmaz néhány érdekes adatot, sajnos szűkebb terület megjelölése nélkül: pl.: A szegényebbek, akiknek nem volt önerejük a gazdasági munkát elvégezni, kalákái hirdettek. Ilyenkor olyan eszközzel járták végig a falut, amilyen segítség éppen kellett. Az év egy napján a lány kedvese egy fenyőágat szúrt le a lány háza előtt. Esküvőkor a mátkát és a két nyoszolyót letakarták egy lepedővel, s a vőlegénynek ki kellett találni, hogy melyik az ő jegyese. I. 5. Népköltészet: szép számmal találhatók idetartozó adatok, az átvétel kérdése, s így a kalendáriumok ilyen jellegű adatainak a megítélése azonban itt a legnehezebb. A közölt alkotások ugyanis sok esetben konkrétan kimutat-