A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VIGA Gyula: 19. századi miskolci kalendáriumok néprajzi vonatkozásai

19. SZÁZADI MISKOLCI KALENDÁRIUMOK 221 öszve a Lótartó Gazda, és azt megszáraztván törje porrá, s ebből adjon a ló­nak abrakba egy marékkal estve és reggel. Ez által húsosak lesznek a lovak és fénylő szőrűek." I. 2. Házi munkákra vonatkozó adatok: Ezeknek egy része lényegében a gazdálkodáshoz kapcsolódik, de a házban és a ház körül végzett munkákhoz is sorolható: Üszögöt a búzából kiveszteni (MNK 1819): „A vetni való Búzát fele sós, fele Meszes vízben meg kell áztatni 24. óráig, Vagy e helyett tsak tsupa sós vízben is elégséges." A Zsuzsokot kiveszteni, avagy ha még a gabonában nintsen, áztat ettől megőrizni: „Végy egy jó kondér vizet, tégy belé egynehány marok fűzfa-levelet, hagyd abban mind addig, míg a víz tőle egészen zöldé lészen. Annakutánna ezen zöld fűzfa-vízzel meg kell fetskendezni a falakat és a padlást, ahol a gabona fekszik, s meglásd, hogy a zsuzsok legottan eltávo­zik, vagy ha még ott nints, tehát oda sem jön, meg se terem benne." (MNK 1818.) Találunk még adatokat Az Ánglusok módja szerént készített Tsizmafeke­ütőre (MNK 1818.), A krumplinak férgeket pusztító tulajdonára (MNK 1830.), arra, hogyan lehet az egereket és a patkányokat méreg nélkül, fűzfa taplójával elpusztítani (MNK 1818.), valamint olvashatunk Hasznos Házi Jegyzetekéi. Ez utóbbiakból mutatunk itt be hármat (Miskolci Közönséges Naptár, a továbbiakban MKN 1853.): Különös jegyzés a kenyér-sütésről: „Főzz tiszta búza-korpát elegendő vízben, s ezen korpás vizet megszűrvén, vele dagaszd a kenyérnek való tésztát. Nemcsak jobb ízű kenyér válik belőle, de azonfelül szaporít is, mert a korpában maradt tápláló mézgás, és nyálas részek felolvasz­tatván, a kenyeret szaporítják és javítják." Aprómarha dög ellen: „Közönségesen az apró marhát megmenti a dögtől, ha vizes válujába annyi oltott meszet vetsz, mennyi a vizet megfehéríti, s azt hagyod inni." Tyúkokat tojatni: „Szőlő-törköly­nek a magvát kell velők étetni, de ne sokat egyszerre." I. 3. Gyógyászati adatok: Ez a leggazdagabb adatforrás. Erre lehetett leginkább szükségük az olvasóknak, s ezért lehet, hogy a legnagyobb számban ilyen jellegű adatok fordulnak elő. Jól megfigyelhető bennük a racionális gyógymódoknak az irracionális, babonás cselekvésekkel való keveredése. Elő­ször az emberek gyógyítására vonatkozó néhány közlést mutatok be, majd az állatgyógyítás emlékeit. Sikeres kenőcs sérült emlőkre: „Végy tisztított gloret egy garasért, borókafafovedéket egy garasért, fehérviaszt 2 krajcárért, és perczipitatumot 11/2 kr. Olvassz szét mindent cserépedényben, hűtsd meg, kend gyolcsdarabra s rakd naponkint háromszor a mellre, és rövid idő múlva tapasz­talod javulásodat." (Miskolci Házi Naptár, a következőkben MHN 1865.) Veszett eb marástól legkönnyebb s hathatósabb orvosság: „Amelly füvet hívnak Festő Fímek, Szamár Tövisnek, Iglitze Tüskének (Genista Tinctoria) főzd meg gyenge tűznél vízben fedő alatt gyökerestől. Ebből reggel és estve egy-egy pohárral igyál meg. Ha pedig sebet is ejtett rajtad, ezen Iglitzét tedd jó hamu közzé, mikor a Pár lúg készen van, ezen lúggal mosogasd napjában négyszer. És mind annyiszor meleg etzetbol, s írósvajból tsinált ungventumot ruhára kenvén kösd bé a sebet. Ha ezt 14-napokig tselekszed, és az alatt semmiféle részegítő italt nem iszol, s a hús étel helyett gyenge zöldségekkel és gyümöltsökkel élsz, meggyógyulsz. Hanem midőn már tökélletesen egésségesnek is érzi az ember magát, a meglett ember az etzetes írósvajból vegyen be napjában háromszor

Next

/
Thumbnails
Contents