A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VIGA Gyula: 19. századi miskolci kalendáriumok néprajzi vonatkozásai

19. SZÁZADI MISKOLCI KALENDÁRIUMOK 211 mékek mellett a parasztság és a városi polgárság legfőbb olvasmánya, s életének egyik irányítója, szervezője is lett.

17 Szerepéből valamit még századunkban is megőrzött. Jól igazolja ezt Móra Ferenc feljegyzése, aki szerint az izsáki gyerekek, mivel olvasókönyvük nincsen, ezért a kalendáriumot viszik el otthonról, s abból tanulnak meg olvasni.

18 Fentmaradását tehát elsősorban a parasztság művelődési szintjének köszönhette a kalendárium, népszerűségét, hitelét pedig elsősorban annak, hogy az élet sok területén praktikus tanáccsal, útbaigazítással látta el az olvasni tudókat.

19 Ez a szerep tette rendkívül népszerűvé a kalendáriumot a széles néptömegek között, s tette egyszersmind a tömegek érdeklődése a nyomdászok számára kiadásukat a legjövedelmezőbb, így legvonzóbb üzleti vállalkozássá. Landerer pozsonyi nyomdász pl. 1752-ben maga is bevallja a helytartótanácshoz intézett beadványában, hogy a kalendáriumok a legnagyobb kelendőségnek örvendő nyomdatermékek.

20 Az elmondottakból következik az, hogy a kalendáriumoknak nagy szerepük lehetett a néptömegek művelésében, sőt politikai irányításában is. Az mindenkor érdeke volt természetesen az államhatalomnak, hogy az általános műveltségi szint magasabb legyen, azonban a művelődés tartalmi meghatározásán, irányításán szerette volna a kezét rajta tartani. Igyekezett megszervezni az államhatalom a kalendáriumok cenzúráját, s tiltani a babonás, irracionális gyógymódok és történetek terjesztését.

21 1774-ben Mária Terézia közművelődést célzó intézkedései során felmerült a bécsi tudományos akadémia megalapításának a gondolata, amelynek feladata lett volna a kalendáriumkiadás monopolizálása is. A javaslat kidolgozója — Hell Miksa magyarországi származású jezsuita — felismerte a kalendáriumoknak a népre gyakorolt nagy hatását, s ezért szükségesnek tartotta tartalmuk javítását, színvonaluk emelését, s nyilvánvalóan politikai ellenőrzésüket is.

22 A tervezet azonban nem valósult meg, s a cenzúra sem volt képes egészen megszűrni a kalendáriumok tartalmát. (Itt kell megjegyeznem, hogy 1829-ben a Miskolczi Nemzeti Kalendáriom is szembekerül a budai cenzorral. Egy vers jelent meg ugyanis benne a porosz háborúról, s tanácsokat közölt a melancholia és a hypochondria gyógyítására. Ennek kapcsán a helytartótanács újra figyelmezteti a cenzorokat a szigorúbb munkára.

23

) Mindez azt is jelzi, hogy a kalendáriumok alkalmasak voltak politikai eszmék közvetítésére is. A kalendáriumok szerkezete az évszázadok alatt nem változott lényegesen: a fő tartalmi részt a naptár adja, s emellett található a mellékletek tarka sokfélesége. S ezek kapcsán lényegében egyik alapvető kérdésünkhöz érkeztünk: a kalendáriumok forrásértékéhez. Az egyes tudományos-népszerűsítő írásokat esetenként szakemberektől (tanárok, orvosok, gazdasági szakemberek) rendelte meg a nyomdász,

24 azonban valószínűleg jóval gyakoribb volt az, hogy az olcsó kiadásra törekedve inkább utánnyomásokból, töredékek közléséből és olcsó szerzők anyagából tevődött össze egy-egy kalendárium. Mindezek eredményeként jelentősen csökkent az anyag olvasmányértéke is.

25 Ezeken kívül külföldi fordítások is bekerülhettek a kalendáriumokba.

26 Ez viszont arra figyelmeztet bennünket, hogy a kalendáriumokban található anyagot csak igen ritkán tarthatjuk primer forrásnak, s igen nehéz feladatot jeleni a valódi eredet kiderítése. S egy másik lényeges probléma is felmerül akkor, 14*