A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VIGA Gyula: 19. századi miskolci kalendáriumok néprajzi vonatkozásai

212 VIGA GYULA ha a kalendáriumokról, mint néprajzi forrásokról beszélünk: nagyon nehéz annak kiderítése, hogy a kalendáriumban található anyagból mi lett része a népi műveltségnek, mit fogadott be a közösség. Nem tudjuk, hogy azok az elemek, amelyek részét képezik népi műveltségünknek és megtalálhatók a kalendáriumokban is, vajon a kalendáriumok közvetítésével terjedtek el a nép között, vagy pedig a kalendáriumok vállalkoztak a nép szokásainak, dalainak közlésére. Mindezekre a kérdésekre nehéz választ adni, mivel a kalendáriumok jellegzetesen köztes helyet foglalnak el az összkultúrában a magaskultúra és a szorosabban vett népi kultúra között, s amikor a magaskultúra bizonyos elemeit közvetítik a nép felé, ugyanakkor a népi kultúra bizonyos vonásait is igyekeznek népszerűsíteni a polgárosult olvasóközönség számára.

27 Az azonban kétségtelen, hogy a kalendáriumok hatása helyenként kimutatható népköltészeti alkotásainkban: egyes dalai a nép ajkára kerültek, s hatással voltak népmeséinkre is.

28 Bár nehezen igazolható, de feltételezhető, hogy a gazdálkodásra, háztartásra, gyógyászatra, stb... vonatkozó praktikus tanácsok egy része is beépült népi kultúránkba, Ül. indukált abban változást. A kalendáriumokat olyan forrásoknak kell tehát tartanunk, amelyek kronológiai és meteorológiai, erkölcsi útmutató, tudományos ismeretterjesztő, politikai célokat szolgáló, praktikus tanácsokat és ismereteket adó alapfunkcióik

29 révén szervesen beépültek népünk életébe, s ugyanakkor egyes tartalmi elemeik részévé váltak népi kultúránknak is. A miskolci kalendáriumkiadás kezdete egybeesik a város nyomdászatának kezdetével. Szendrei J. szerint Miskolcon már a 18. század végén volt könyvnyomtató műhely Landererné tulajdonában.

30 Marjalaki Kiss L. kutatásai azonban azt igazolták, hogy az említett nyomda nem Miskolcon működött, hanem Kassán, s a 19. század első évtizedéig ott adták ki a miskolci vonatkozású nyomtatványokat is, egyebek között^ Benkő Sámuel: Topographia oppidi Miskoltz című könyvét is, 1782-ben.

31 így nem tarthatjuk igazolhatónak Deák G. azon véleményét sem, hogy már a 18. század végéről fentmaradhattak volna Miskolcon nyomtatott kalendáriumok.

32 Nóvák L. nyomdatörténeti munkája szerint Miskolcon 1801-ben még nem volt nyomda.

33 Természetesen ekkor már foroghattak a miskolciak kezén is kalendáriumok, ezeket azonban máshol nyomtatták. (A 19. században is gyakran felbukkannak területünkön máshol készített kalendáriumok, mint pl.: Vas Gereben Kis Képes Naptára, a Szarvason nyomtatott Magyar Alföldi Legújabb Kalendárium, Erdélyi Naptár stb....). Valószínűleg korábban is eljutottak ide kalendáriumok, hiszen környékünkön már a 17. századtól kezdve működtek nyomdák, amelyek területünkre is hatással lehettek (Kassán kívül elsősorban Eger és Sárospatak).

34 Miskolc első nyomdásza Szigethy Mihály volt. Pozsonyban, a Weber-féle nyomdában tanult, majd innen 1787-ben került Debrecenbe. A debreceni nyomdában először szedő, majd a nyomda vezetője lett. Itt 1803-ig dolgozott, majd távoznia kellett, mert nem fért össze városi fellebbvalóival. 1804-ben megvette a diószegi Meggyesi-féle nyomda készletét, s Nagyváradra költözött vele. Váradról 1811-ben vagy 1812-ben került városunkba.

35 Első miskolci megrendelői közé tartozott a vármegye és a város tanácsa, akik vele készíttették