A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

HŐGYE István: A gazdálkodó Kazinczy Ferenc

154 HŐGYE ÍSTVÁN helyre, ahol a föld már mívelve volt, egy sorba azért, hogy kiszabadulván könynyen lehessen kiásatnom és máshová ültetnem, mívelt földbe pedig azért, mert az újonnan feltört földben a fa nehezebben ver gyökeret.. ."

24 Míg börtönben volt, József elhanyagolta az induló gazdaságot, telke parlagon hevert, háza beázott, megrongálódott, még anyjukat is ellene ingerelte. Kiszabadulván ezért panaszkodott így: „.. .haza szabadulván az volt minden örömem, hogy valahára hozzáfoghatok a gazdálkodáshoz, s helyre hozhatom, amit elmulasztók. Kértem Asszonyanyámat, hogy tenne olly karba, hogy valamit kezdhessek... "

25 József tanácsára azonban anyja semmi segítséget nem adott, ezért írta egyik bizalmasának Érsemlyénbe, hogy „... a Muftit és a tavaly sántító kanczámat a Váradi Úrnapi vásárkor Dienes által adassa el mind a kettőt minél drágábban"

26 Kezdetben csak a 300 Ft-ot biztosító kólyi szőlő jövedelme volt az övé, amiből nem tudott megélni.

27 Adósságokat csinált. Debrecenben 115 Ft-tal tartozván írta: „.. .azt a rendelést tettem, hogy adjanak el annyi marhámat, hogy ez a 115 Rf. belőle kiteljék. Asszonyanyám azt ellenezte, az eránt intést adott, hogy a gulyabeli marhát szaporítani kell, nem elvesztegetni... "

28 Ezt az összeget még anyja fizette ki helyette, de a börtönben eltöltött évekért, az ellátásért, őrzésért stb. a kincstár újabb összeget kért, ezeket már csak kölcspnökből tudta fedezni, mely kölcsönökre nagy kamatot számítottak fel a hitelezők. 1808-ban „... kilenc ezerre megyén adósságom, annak pedig interessé 540 Ft esztendőnként" — írta.

29 A házasság után megszaporodott házi kiadásokat, a hitelek kamatait, a legszükségesebbeket a gazdálkodásból kellett előteremtenie. Felesége semmi vagyont nem kapott a házasságkötéskor. Kazinczy érsemlyéni részjószága, újhelyi szőlője, széphalomi kevés birtok jövedelme mellett mindennel próbálkozott, amiből csak krajcárnyi hasznot is remélt: „... Itt a' zabnak köble 9 és 8 márjás ... már vétettem egynehány köblöt, többet is fogok vétetni, Semlyénben drágábban kél el. Méltóztassék Asszonyanyám mind a' tengerimet, mind a' zabomat eladni ott. Úgy megnyerem az igen alkalmatlan hurczolkodást. ... "

30 Fő jövedelme kezdettől az újhelyi szőlőjéből volt, de gyakran kevesebb, mint amennyit remélt, várt. 1806-ban erről a következőket jegyezte fel: „.. .Temérdek csorba esett számolásomba. Meg van szedve fele a' szőlőmnek, 's csak 7 hordó borom van. A' Hegyalján elverte a' szőlőket a' jég. 50—60 Rf. egy hordó bor még pedig előre fizetésért... "

31 Borait főleg barátainak adta el, akik rendszeres vevői voltak, de tőlük is jó árat kért. Gyakran emlegette, hogy a bor „ez idén feliette drága fog lenni. Hét-nyolc aranyat adnak előre a zsidók a szín bornak Gönczi hordájára, mely 180 iccze seprőstül... "

32 Arra számítván, hogy ha barátai soknak találják a kért árat más vevője is lesz. Borait mindig előre dicsérte : „A szőlő igen szép, ép és érett. Jó időben szedek (boraim jók lesznek) kapva kap majd rajta a' Lengyel (t. i. lengyel borkereskedő)."

33 Szőlőt is, aszút is vásárolt, hasznot remélt belőle „... annyi bort csináltam a vett termésből és asszúból, hogy a szőlő ára kiteljék"

34 1807-ben szüksége lett volna nagyobb összegű pénzre, nyolc hordó borát így ajánlotta erdélyi barátainak: „csak azt kérném, hogy summás volna a vétel, mert apródonként adván el, Capitálisomat majd ki nem csinálom, pedig fizetni valóm volna.. ."

35 Borait nem tudta kedve szerint értékesíteni, a pénzt össze-