A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

]40 DOBROSSY ISTVÁN munkálatokat lényegesen befolyásolta a polgármester 1921. február 5-i határozata. A határozat az ipartársulat Kálvin utca (korábban Kandia utca) 38. számú ingatlanból 154 négyszögöl területet kisajátít a város részére a Kálvin és a Mindszenti utcák között nyitandó új utca céljára. Kisajátítási összegként a város 10 780 koronát ajánlott fel. A határozat hozzájárult ahhoz, hogy a csizmadia ipartársulat az árulószínt mindaddig korábbi állapotában használhassa, amíg az utca végleges kiépítésére, s a terület elfoglalására szükség nem lesz.

81 1923-ban megkötötték a kisajátítási szerződést, amelynek 1. pontja szerint: „kisajátítást szenvedő, mint a miskolczi 813. sz. tjkvben A+ 3 sor 1393/b hrsz. alatt felvett ingatlan tulajdonosa telkéből a város tulajdonába a Mindszent és Kálvin utcza között nyitandó új utcza céljára átenged a mellékelt kisajátítási terv szerint „2" osztóval jelölt 177 négyszögöl területet négyszögölenként 70 hetven korona, összesen tehát 12 390 korona, azaz Tizenkettőezerháromszázkilencven korona egyezésileg elfogadott kártérítési ár ellenében."

82 A telek helyrajzi száma megfelel az 1893-as és az 1893. előtt készült térképeknek, tehát igazolja Ádler Károly helytelen azonosítását, ill. alátámasztja azt, hogy a Domby-féle 1817-ben készült térkép 686 hr. sz. alatt felvett telek megegyezik azzal a telekkel, amelyen a csizmadiák árulószínje állt. Azoknak a helyiségeknek a hasznosítása, amelyeket nem érintett a kisajátítás, bérbeadással történt. 1924-ben 1 évre a miskolci szakszervezetek közös bizottsága évi 100 000 koronáért bérelt egy helyiséget. A Szakszervezeti Bizottság nevében a szerződést Rónai Sándor és Lehoczky Pál írta alá, míg a tanúk között Reisinger Ferenc neve szerepel.

83

1925-ben a miskolci mérnöki hivatal javaslata alapján Demeter László helybeli kőműves kap megbízatást, hogy az árusító szín utca felőli falát lebontsa, az utca szabályozási vonalában azt újra építse, s az ily módon átalakított épületet gépkocsi és javító műhely céljára hasznosítsa.

84 Ebből a használati formából született egy újabb szerződés 1927-ben, amikor a Felső-magyarországi Kőbánya és Mésztermelő és Miskolci Autógarage és Útépítő Rt., a Fürpasz-testvérek vállalkozása megvásárolta az árulószínt. Az 1930-as évek miskolci sajtója, naptárai és ismertetői a Fürpasz-testvérek Garage Részvénytársaságát reklámozza ezen a helyen.

85 A szerződés szerint az épületet a csizmadia ipartársulat 34 757 P. 50 f.-ért adta el, de az épület mégis tulajdonában maradt.

86 A telken álló épületek egészére 1935-ben újabb bérleti szerződést köt az ipartársulat (7. kép). Az 5 évre szóló, 1940-ig terjedő bérleti szerződés 2. pontja szerint „A bérösszeg — tekintettel a felépítmények különböző célú használatára — a következők: a régi épület (amelyben a lakás van) évi bére P. 400., azaz Négyszáz arany pengő, a garage épület évi bére P. 1450, azaz Egyezernégyszázötven arany pengő, egyéb épületek (műhely, stb.) évi bére pedig P. 1350, azaz Egyezerháromszázötven arany pengő, vagyis a teljes évi bérösszeg P. 3200, azaz Három ezerkettőszáz arany pengő, mely összeg a bérlet oszthatatlansága folytán csak egyszerre és együttesen fizethető."

87 1946-ban az ipartársulat azzal a kéréssel fordul a polgármesterhez, hogy a ház használhatósági engedélyezését 5 évre hosszabbítsa meg. Ezekben az években már szó sem esik az épület eredeti funkciójáról, a csizmadia szakmához kapcsolódó saját hasznosításról, hanem az ipartársulat mint tulajdonos az épület bérbeadását igyekszik elérni, ill. a hatóságok engedélyezésével biztosítani. 1946-ban kelt, s emlí-