A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

124 DOBROSSY ISTVÁN vagyon, a' fenn írt helyen, és időben ne terheltessenek megjelenni, a' feltételeket pedig addig is bővebben meg lehet tudni a' Diós-Győri Praefectorális Hivatalnál. Költt Budán Június hónapnak 1-ső napján 1822."

37 A megtartott árverésen az épületet a varga céh vásárolta meg. A boltok és lakóhelyiségek leromlott állapotát mutatja, hogy a vételár, amely 1816-ban 22.530 Rfrt volt, 1822-re 6.023 Rfrt-ra csökkent. A vételár negyed részét a varga céh az árverés után kifizette, a fennmaradó részt pedig 1825-ig, három részletben kellett törleszteni. A szerződés jogi megkötöttsége szerint „ezen épület fundusát a* földesúri jussnak megismerésére tartozunk esztendőnként való 8 az az nyólcz Rforintokat Conventios pénzben a' többször tisztelt Királyi Uradalom szabad tetszése szerint magának továbbra is fenntartani, és nekünk alólírtaknak ahoz semmi jussunk nem lészen."

38 A céh, mint jogi személy tartozásait 1825-ig rendezte az uradalommal, de 1830-ban és 1833-ban kelt tranzakcionális levelük szerint a törlesztés részvényegyenetlenséget eredményezett a tagok között. Számosan nem fizettek, míg mások többszörösen is megváltották részüket. A részvények családon belül öröklődőek, egymás között viszont cserélhetőek, eladhatók és megvásárolhatók voltak. A helybeli mesteremberek árulhatási joga, az áruszínben elfoglalt helye a közteherben vállalt részaránynak megfelelő volt. Másünnen érkező mesteremberek az épülethez kötődő minden juss nélkül 40 Rfrt-ért örökáron válthatták meg az árulás jogát.

39 Az épület üzlethelyiségeit, de az épületet övező telket is a fenntartás költségeit enyhítve évről évre árendába bocsátotta a céh. 1826-ban 6 évre a fazekasokkal kötöttek szerződést. A szerződésből kitűnik, hogy a miskolci fazekasoknak állandó problémáik voltak a más településekről ide érkező, s áruikat értékesítő fazekasokkal. (Kár, hogy konkrétan arról nem esik szó, kikről és honnan érkező fazekasokról van szó.) A tulajdonos varga céh a ház végében álló kamrákat, melyek korábban, mint a régi Fazekas szín voltak ismeretesek, átalakította. A három helyiségből álló új árulóhelyiséget 1826—1831 közötti időre, évi 50—50 Rfrt díj ellenében bérelték a fazekasok. Bérleti joguk kiterjedt a varga céh nagytermére is, ahol ügyes-bajos dolgaikat elintézendő, előzetes megegyezés után gyűléseket tarthattak.

40 A fazekasok tartós ittmáradásáról, másrészt a két céh között kialakult jó kapcsolatról tanúskodik a varga céh kiküldöttjeinek 1841-ben készült jelentése. Szükségesnek látják az udvar kikövezését, az udvarban rendszertelenül elhelyezkedő épületrészek és kamrák rendbehozását, némelyik lebontását. Felvetődik a gondolata annak, hogy a lebontandó épületecskék helyén úgy kell megnagyobbítani a fazekasok árulóhelyét, hogy azt a meglevő nagy épületegységhez lehessen csatlakoztatni. Az épülethez tartozó pincéket a korábbi levelek tanulsága szerint borkereskedők bérelték, ill. a kocsmához külön pince tartozott. Valószínű, hogy az épület megvásárlása után a céh nem adta bérbe a pincéket,, saját maga igyekezett fenntartani, de sikertelenül. A pincék állapota leromlott, kijavításuk „mivel ezek miatt az Egész épület szembe tűnő veszedelembe forog, múlhatatlanul meg kívántatik." A jelentésben megjegyzi a bizottság, hogy „a fazekasok részére a régi áruló helyünk nézetett alkalmatosnak Áruló helyül", s ez arra utal, hogy az épület emeleti