A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

A MISKOLCI CÉHEK ÁRULÓSZÍNEI 121 nek másfél sukknyi hejnél több nem jutván, és rajta maga személyénél egyéb meg nem férvén amai időben Mesterségünkmeg tsekkenése miatt rajtunk meg tsuportozott kézi munkáinkat az Áruló Színben a Vásárlóknak mind pedig azért, mert az áruló hejnek illy rettentő szűk volta miatt már asszonyaink közül az érzékenyebbek czivakodásra is Vetemedvén nem ok nélkül tartunk tőlle, ne hogy a mi tetemes gyalázatunkra a nyelv harczrúl marokra kelvén közöttük a dolog, a férjeik által készített bőrt egy más fejéhez is találják verni." A levél utolsó pontja a céh nevében felajánlja, hogy az új szín költségeiben osztozni kívánnak, s évi árendájukat esztendőnként megemelik.

23 A varga céh 1797-ben kétnyelvű levélben fordult ismét a Magyar Királyi Kamarához, hivatkozva az uradalommal megkötött szerződéseikre. Leírják, hogy épületük a domínium mészárszéke mellett van, s mostani szokás szerint varga színnek nevezik. Epületükön a Szekérútig, „amely a Mindszentre visz ki, bővíteni és hosszabítani lenne szükséges. "Az uradalom Prefektusával „Nemesi parolájára tett fogadása mellett" megállapodtak, ha színüket megnagyobbítják, a korábbi 60 Rfrt-tal szemben évi 90 Rfrt árendát fizetnek. Számítsuk szerint 300 Rfrt-tal meg lehet hosszabíttatni és nagyobbíttatni az árulószínt. Mivel szerződésük 1798-ban lejár, s addig nem sikerül megoldást találni, kénytelenek elköltözni bérelt épületükből.

24 Űgy látszik a Királyi Kamarához címzett levél nem maradt eredménytelen, mert 1800-ban a vargák újra megkötik a szerződést az árulószínre. A contractus első pontja szerint: „Azon Színt, melly a Miskólczi Piatczon vagyon és addig is az említett Varga Mesterek által Árendába bírattatott, és mostan a Tettes DGyőri Uraság által meg nagyobbíttatott újra által botsájtja ezen Domínium az említett Varga Czéhbeli Mesterembereknek maguk műveik árulása végett."

25 A varga céh irataiban az árulószínhez kapcsolódva először 1815ben tűnnek fel a csizmadiák. 1815—1818 közötti időre megkötött bérleti szerződésük ,,a' Miskólczi piaczon helyheztetett Czizmadia Szín nevű Uradalmi Épületben, addigis nállok lévő Áruló helynek haszonvételével" foglalkozik.

26 A csizmadia-szín első említése és a csizmadiákra utaló első dokumentumok a varga céh irataiban arra utalnak, hogy a varga és csizmadia céh árulóhelye az épület emeleti részén szomszédos volt, másrészt a vargák megtették első kísérletüket a csizmadia árulószín megszerzésére, saját árulóterületük megnagyobbítására. A csizmadia céh és ipartársulat 1949-ig teljesnek nevezhető dokumentációs anyagában az áru értékesítése, s ezzel összefüggésben az árulószín problémája súlyos anyagi vetülete miatt mindig központi kérdés volt. Különösen sok anyag vonatkozik a Kandia utcában vásárolt, s a társulat megszüntetéséig birtokukban maradt árulószínre. Ennek folyamatos és teljes iratanyagával szemben a Sötétkapu feletti árulószínre kevés dokumentum utal. A 18. század végén kötött szerződésük szerint ezt a helyet 1755-től folyamatosan bérelték. Erre utal az, hogy az 1755-ös összeírás rajza csizmadia színnek nevezi a ház felső részét, későbbi szerződéseik szerint pedig „Azon ingatlant, melly a Miskólczi Piaczon az Kávéház, és ahoz kaptsolt Szarvas nevezetű Kortsma felett vagyon, újra által bocsátja ezen Domínium az említett Miskólczi Csizmadia Czéhnek maguk Műveik árulása végett."

27 A csizmadiák árulószín problémája 1815-ben vetődik fel újra, s ekkor az uradalomhoz írt levelükben az odatelepített színészekre panaszkodnak, ill. a vargákhoz hasonlóan arra hivatkoznak, hogy a