A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

120 DOBROSSY ISTVÁN Színház a csizmadia és a varga színben A Sötétkapu melletti épületet az 1775-ös összeírás „jó anyagból készült, új épület"-nek nevezi. Ez arra utal, hogy Hevesi Mihály prédikátor egykori háza lényeges átalakításokon ment keresztül. Az épület földszinti részében 1775-ben már az uradalom tulajdonában levő kávéház és korcsma volt, emeletén pedig kézművesek és iparosok által bérelt raktár. Komáromy J. kutatásai szerint a földszinti kávéházat 1790-ben Czinczifa Ádám görög kereskedő vette meg, s az emeleti felépítményt lebontva, helyette téglából készítetett emeletet, s ebben kaptak helyet a csizmadiák. Az emeletráépítéssel felhasználta a boltozott kapu feletti teret is, tehát ekkor jött létre a Sötétkapu, mai emeletráépítéses formájában (2. kép).

20 Komáromy J. állításával szemben annyit meg kell jegyeznünk, hogy Czinczifa Ádám nem tulajdonosa, hanem bérlője volt ebben az időben a kávéháznak, s e jelentéktelennek tűnő különbözőségnek a források értékelésében meghatározó szerepe van. Czinczifa egyike azon gazdag görög kereskedőknek, akik „féltékeny szemmel nézték a zsidó kereskedők térfoglalását és súlyos béreket, pénzeket ajánlottak fel egy-egy megüresedett bolthelyiségért, csak hogy ki ne csússzon kézükből a kereskedelmi elsőbbség. Akkoriban még kevés nyílt üzlet volt Miskolcon, a kereskedelem jórészt a házaknál bonyolódott le. Á város vezetősége azonban amikor látta, hogy a kereskedők boltjai után fizetett adók és bérek szép jövedelmet hajtanak a városnak, néhány bolt építéséhez fogott. A görögök — nehogy az újonnan épült üzlethelyiségek a zsidók kezére jussanak — a várostól már előre kibérelték az építendő üzlethelyiségeket, sőt egyik-másik 400 forint hozzájárulást is adott a városi építkezésekhez."

21 A görögök üzleti lendülete a város és az uradalom között megkötött szerződés után sem lankadt, csupán annyi változott, hogy a megszerzett üzletekért az uradalomnak fizettek súlyos bérleti díjakat. A görögök kereskedelmi jelentőségét, a város társadalmi életében betöltött szerepét, rugalmas kapcsolatkiépítésüket az uradalommal mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1756—1777 között csak az uradalomnak 62 182 Rhénusforint bérletet fizettek.

22 Czinczifa Ádám mint az uradalmi épület egy részének bérlője aligha vállalkozhatott emeletráépítésre csak azért, hogy a csizmadiák új árulószínhez jussanak. Ezt a varga és csizmadia céh iratai is bizonyítják. A vargák korábbi évekre való utalással 1796-ban panaszos levélben fordulnak az uradalomhoz. A Piatzi Szín bérletéhez kapcsolódó uradalmi ígéretre hivatkoznak, „hogy azon Áruló Színen a szükséges bővítés huzamos időre való halasztás nélkül meg fogna bővíttetni. Ez azonban mindig csak halódván kénszeríttettünk eránta Tettes Uraságnál több ízben alkalmatlankodni míg végre közelebb múlt 1794 Észten Május havának 28 dik napján Tettes Coronalis Prefectus Urtul akkor bé adott fojamodásunkra következendő választ parantsolatostul vettünk- hogy tudni illik addig Várakozásban lennénk míglen a Tettes Uraság épülettyei közül a Szükségesebb raparatiok Végeztetnek; mellyek után kérésünkre is elég fog tétettetni. Minthogy pedig ezzel mai napig sem boldogíttattunk meg újittyuk alázatos kérésünket." A fundamentális okok között említik, hogy „a Színnek ilyen szükségállapotba mellett meg maradjunk épen lehetetlennek lenni tapasztallyuk, mind azért mert abban egy-egy mester ember-