A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

A MISKOLCI CÉHEK ÁRULÓSZÍNEI 119 Ez a szín a piac beépítettségét mutató alaprajzon, az 1768-ban épített uradalmi mészárszékek mellett még fel van tüntetve. A piacot övező árulószínek közül a Sötétkapu feletti volt a legjelentősebb. A piac felé nyúló részen a vargák, a főutca felé néző szakaszon a csizmadiák árultak. Hasonlóan a többi színhez ez sem volt állandó jellegű, boltszerű, folyamatos áruértékesítő hely, hanem csak vásárok alkalmával használták a céhek. Tekintettel arra, hogy a termékek értékesítése vásárokhoz volt kötve, a csizmadiáknak is, mint a többi céhnek a szomszédos vásártartó helyeken is volt árulószínjük. Más városokból viszont ide is eljártak termékeikkel a céhek.

19 Az árulószínek vásárközi időben más funkciót is betöltöttek. A csizmadiák árulószínjében színház épület hiányában így kaptak időszakosan helyet a színészek. A Sötétkapu feletti árulószín — valószínű e színháztörténeti vonatkozása miatt — Csizmadia árulószín néven került be, s maradt meg a köztudatban. Valójában a csizmadia céh is az uradalommal árendás szerződésben álló, s termékeit itt értékesítő céhek egyike volt csupán. 1816-ban történt elköltözésükig többször fordultak panaszos levélben az uradalomhoz, s tiltakoztak a színészek ellen. Ebből a színészek és csizmadiák szorult helyzetére, s nem a jó együttműködésre következtethetünk. A csizmadiák árulószínjét 1816-tól a varga céh vette birtokba, kezdetben szerződéssel, később pedig megvásárolták az egész épületet. 2. kép. A Sötétkapu és környéke az 1960-as években