A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Csűrtípusok Észak-Magyarország középső területén

CSŰRTÍPÜSOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁG KÖZÉPSŐ TERÜLETÉN 513 nek megnevezése területileg megoszlik. A középső helyiséget két oldalról körülzáró tárolótér neve egy épületen megegyezik, vagyis pl. mind a két tárolórészt fiók vagy ág néven említik. Megkülönböztetést csak a berakott termény alapján tettek: pl. búzáság, szénáság (Eger völgye). Néhol a lakóház felé eső tárolóhelyiséget belső, a másikat külső csürág néven említik (Domaháza). A tárolóhelyiségek megjelölésére az ág és fi jók elnevezést használják. A két terminológia nagyobb egységekben mutatkozik meg. Az ág megjelölés Heves megye területén általános, sőt kizárólagos, de felhúzódik a Hangony vonaláig. Ezen a völgyön lehetünk tanúi a keveredésnek, amitől északra és keletre egységesen a fiók szó használatos. A terminológiai megoszlás a csűrhöz toldott félereszes helyiségek megnevezésében is érezteti hatását, mert a nyugati völgyekben, ahol ág szóval illetik a tárolóhelyiségeket, a toldalékokat összefoglaló néven fijóknak nevezik. Egyaránt fijóknak mondják a csűr elé toldott helyiségeket, a tárolótérből elrekesztett részt, vagy a csűr mellé toldott épületszárnyat. Ellenben a keleti területeken a fijók szó lekötöttsége miatt a toldalékokat mindig funkciójuk szerint nevezik és különböztetik meg: pl. secskás, törekes, pelyvás, ól stb. Ezen a területen az ág szót nem használják. Főként a csűrök funkcióváltozása következtében előforduló jelenséget: az egyik tárolóhelyiség állatok védelmére való használatát a terminológia is tükrözi. Azoknál a csűröknél, ahol az egyik ág vagy fiók istállóként szolgál, a tárolóhelyiség v&VQ'.juhkosár, estálló, lóól,marhaól stb. A másik tárolóhelyiséget továbbra is eredeti nevén említik, noha már nem szolgál gabona tárolására. A csűrfolyosó, az épület középső helyisége, a hagyományos gazdálkodás idején a szemnyerés céljára szolgált. Elnevezése ezért a szérű jelentéskörébe tartozó szavakkal történt, amelyek formailag igen színesek (szűrű, szírű, szűrő, szérő stb.), és néha összetételben is szerepelnek a -földje, -alja szóval: szírűfőggye (Domaháza), szürüajja (Mikófalva). A Sajótól keletre a terminológia egységesedik a szűrő szó formájában.

12 A csűrfolyosó elnevezése hűen tükrözi a használat módját. A nyugati fekvésű parádi völgyben nem használták szemnyerésre, csupán átjárásra és tárolásra. Elnevezésében sem találkozunk a szérű alakváltozataival, hanem szárazajja, csűrajja, kocsiszín stb. a neve. A csűrön kívül zajló nyomtatás a szabad ég alatt történt az udvar végében a csűr előtt vagy mögött. Ezt a helyet nevezték szűrűnok. A szomszédos Tarna-völgyben, ahol egykor a csűr alatt zajlott a szemnyerés, az újonnan épített csűrök folyosóját, amely már nem vett részt a szemnyerés munkájában, a parádi völgyben szokásos megnevezéssel kezdik említeni. Más területeken a csűrök funkcióváltozásuk ellenére is megőrizték helyiségeik egykori sajátos megnevezését (3. kép). Morfológiai elhatárolódás Az egységes alaprajzú csűrök alkatuk, épületszerkezetük, külső kiképzésük tekintetében azonban eltérnek egymástól. Az épületkonstrukciós különbségeket alapvetően az építőanyag határozza meg.

13 Az építőanyag szerinti felosztás a csűrök morfológiai szempontból történő csoportosítására ad lehető-