A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Csűrtípusok Észak-Magyarország középső területén

514 SELMECZI KOVÁCS ATTILA séget. A magyarországi csűröket szerkezeti felépítésük alapján sorolta Barabás Jenő típusokba.

14 A felosztás a csűrök tetőterhének megtartását szolgáló statikai berendezést veszi alapul, az építőanyag megkülönböztetése nélkül. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a klasszikus csűrös építkezés anyaga döntő mértékben a fa volt.

15 A vizsgált területen az ásványi eredetű építőanyagok (vályog, kő, tégla) a csűrök funkcióváltozásával egyidőben jelentek meg és terjedtek el. Ezért az ásványi építőanyagú (főként kő és tégla) csűrök leggyakrabban már nem töltötték be a csűr alapvető szerepét, csak formájukban és nevükben őrizték meg csűr mivoltukat.

16 Az új anyagok felhasználása pedig új építési—szerkesztési megoldásokat hozott magával, ami a külső hasonlóság ellenére is élesen elválasztja a csűröket egymástól. A tartószerkezet alapján végzett felosztás elsősorban a faanyagból épített csűrökre vonatkozhat.

17 Az építőanyag megoszlása és felhasználása alapján fa-, vályog-, kő-, tégla- és vegyes építőanyagú csűröket különböztetek meg. Lényeges különbség csak a fa és a többi, tehát ásványi eredetű anyagokból épült csűrök között van. Az építőanyag nagyobb arányban területileg a nyugati fekvésű vidékeken, időben a századforduló után cserélődött fel az addig szinte kizárólagos használatú fáról vályogra. Az építőanyag váltása egybeesik a csűrök funkcióváltozásának idejével. A vályogépítkezés a századforduló után rohamosan hódított teret a lakóházépítkezés ösztönző hatására. A kőben gazdagabb területeken (Eger völgye: Bélapátfalva, Monosbél, Szilvásvárad; Hangony melléke, Ózd környéke) a kőcsűrök építése már a századfordulón szórványosan felbukkant, térhódítása néhány évtized múlva bontakozott ki. A tégla az iparosodó területek helységeiben a módosabb gazdák építésében jelent meg a legújabb időkben (kb. az 1940-es években). Jelenleg a salakfalazás, a lakóházakon is felhasznált épületszerkesztés jelentkezett mint legújabb építési eljárás (Ózd vidéke). Facsűrök: A facsűrök az egyes helységekben ma is nagyobb arányban fordulnak elő, mint az ásványi eredetű anyagokból építettek. A facsűrök legnagyobb része a gerendavázas szerkezet sajátosságait őrzi alkatában: az épület vázát talpgerendákból álló alsó keretre állított, felül a koszorúkerettel lezárt oszlopok alkotják. Az oszlopok a koszorúkeretre kapcsolt szarufák által a tető súlyát a talpkeretre nehezedve viselik. Ezek a favázas; alsó és felső gerendakerettel lezárt, oszlopos csűrök néhány kivétellel mind ravásfalas formában mutatkoznak meg. A hasított deszkalapokból az oszlopokba zsilyipelt falkiképzés csak talpgerendákkal rendelkező épületeken volt megvalósítható. Az ácsolási szerkesztés, a falkiképzés és a ravásfalas csűrök mai előfordulásának nagy száma amellett tanúskodik, hogy ez a szerkezet váltotta fel a boronafalas építkezést. A múlt században ez lehetett döntően elterjedt építési forma az északi fekvésű területeken, amit Bakó Ferenc nagyszámú adataival is alátámaszt Heves megye lakóházaira vonatkozóan.

18 (4. kép). A terület néhány helységében (Felsőtárkány, Bükkszentmárton) földbe ásott oszlopokkal rendelkező csűrök is találhatóak. A tetőtartó koszorúkeretbe felül csapolással rögzített oszlopok, alul kb. 80—90 cm mélyen a földbe vannak ásva. Méretre és formára teljesen hasonlítanak a talpgerendás épületekhez. Ennek az épületszerkezetnek szórványos előfordulása a konstrukció újabb eredetére utal.

19 Abaúj megyében szintén az újabban épített csűrök állnak hasonló