A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

K.VÉGH Katalin: Régészeti adatok Észak-Magyarország i.sz. I-IV. századi történetéhez

RÉGÉSZETI ADATOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁGRÓL, I—IV. SZÁZAD 93 A kelta—dák leleteken kívül a Przeworsk-kultúra elemei is megtalálhatók mindkét területen. Kelet-Szlovákiába már a II. századtól megkezdődött a mai Lengyelország felől a Przeworsk-kultúra népének benyomulása.

216 ÉszakMagyarország kora római kori emlékanyagából arra következtethetünk, hogy e kultúra népének egyes csoportjai ebben az időben területünket is elérték.

217 A kutatók egy része a Przeworsk-kultúra hordozóiban is a vandálokat látja, míg a lengyel kutatás szerint a Przeworsk-kultúra a késő La Téne kultúrából fejlődött ki, s hordozói a szlávok voltak, akik a germánok nyomása elől nyomultak dél felé.

218 Tudjuk azonban, hogy a markomann-háborúk idején, 171-ben Marcus Aurélius Dácia északi peremére telepítette a vandálokat. Az ő hagyatékuknak tekinthetjük a Sírokon, Terpesen, Muhin, Gibárton előkerült, jellegzetes vandál leleteket tartalmazó néhány temetkezést. Késő római kori telepeink nagy része ekkor, illetőleg a markomann-háborúk után kezdődött. Az elmondottak alapján kézenfekvő lenne tehát, hogy a 171 vagy inkább a markomann-háborúk után létesült telepeket a vandáloknak tulajdonítsuk. Úgy látjuk azonban, hogy a jelenleg rendelkezésre álló régészeti anyag ennél bonyolultabb képet tükröz. Több probléma vetődik itt fel. Az egyik az, hogy a korai és késő római kori telepek kerámiája sok közös vonást tartalmaz. Számolnunk kell tehát a helyi lakosság jelentős arányú továbbélésével. A leletanyag továbbá sok rokonságot mutat a quád területek emlékanyagával. A kerámia főbb vonásainak e nagy területen való jelentkezését egyrészt a rokon germán anyagi műveltség nagy területen való meglétével magyarázhatjuk, másrészt azzal, hogy ezt megelőzően ugyanezeken a területeken nagyjából azonos kultúrájú késő vaskori őslakosságot, a keltákat találjuk. Megjegyezzük, hogy — mint ezt fentebb láttuk —, a késő római kori kerámia egyes vonásaival a Dnyeper, Don vidéki csernyahovi kultúra anyagában is találkozunk.

219 Ez is azt bizonyítja, hogy szűkebb vidékünk régészeti anyagát egyelőre nem lehet egyetlen meghatározott ethnikumhoz kötni. Ugyancsak további kérdést jelent az Észak-Magyarországi lakosságnak a tőlük délre lakó szarmatákkal való kapcsolata. Az már korábban bebizonyosodott, hogy a szarmata kori leletek elterjedése nagyjából fedi az ún. Csörsz-árok által határolt alföldi területet.

220 A sáncrendszer az újabb kutatások szerint a szarmaták államát vette körül, mintegy határvonalat képezve a szarmaták és a germánok között.

221 Építését Mócsy A. az i. sz. 294 körüli időre,

222 míg Soproni S, i. sz. 322—332 közé teszi.

223 A jelenleg rendelkezésre álló régészeti anyag nem nyújt elég adatot a szarmatákkal való kapcsolat vizsgálatához. Nyilvánvalóan a sáncrendszer megépítéséig intenzívebb kapcsolat lehetett a két terület lakossága között. A római provinciával való kapcsolatra az import tárgyak utalnak. Ezek a kor megállapításában is sok segítséget nyújtanak. A legjobban keltezhető leletek, a terra sigillaták a II. század végétől, a markomann-háborúk után kerültek a barbaricumba, s ugyanez a helyzet a fibulákkal is. A római pénz beáramlása a Dunától keletre eső területekre szintén ekkor kezdődött.

224 A kora római korban tehát nem volt jelentős kereskedelem Pannónia és az észak-magyarországi területek között. Dáciával való kapcsolatot a Blazicetípusú kerámia jelzi. Ennek a késő római kori bepecsételt díszű kerámiának a kialakulását dáciai hatással magyarázzák.

225