A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

K.VÉGH Katalin: Régészeti adatok Észak-Magyarország i.sz. I-IV. századi történetéhez

92 K. VÉGH KATALIN ves m.), Domaháza, Gibárt, Miskolc-Sajó menti homokbánya és Szirma-Fáskert, Muhi, Sátoraljaújhely környéke (?), Tiszaluc (Borsod m.). Az Ipolytól a Zagyva völgyéig terjedő vidék római kori régészeti anyaga eltér az ettől keletre előforduló leletektől. Az Ipoly és a Zagyva között előkerült sírok a quádokhoz köthetők, míg a Zagyvától keletre eső Sírokon, Terpesen, Muhin és Gibárton előfordulók a vandálokhoz. A két terület római kori telepeinek anyaga elsősorban abban különbözik egymástól, hogy az Ipoly és a Zagyva közötti lelőhelyeken nem mutatkozik kelta—dák jellegű kerámiaanyag, míg a Zagyvától keletre fekvő területeken gyakran előfordul. Az előbbi lelőhelyeket az i. sz. I. század második felétől keltezik. Ezt a történeti források is igazolják. Tacitus i. sz. 98-ban írt Germániája szerint a quádok már régóta a mai Bécs és Esztergom közötti Duna-szakasz fölött laktak. Majd később említi, hogy a quádok és a szarmaták között levő Cotini és Osi kelta törzseket adóztatják.

208 A quádok tehát az Ipolyon túli területet is birtokba vették. A quádok megjelenésével magyarázható a kelta és a dák típusú leletek nélküli telepek, sírok előfordulása, s ez egyúttal azt jelenti, hogy ezek a lelőhelyek nem köthetők a késő kelta kortól tovább élő helyi lakossághoz. Bóna I. is quádnak határozza meg a szobi, zebegényi, nógrádverőcei, cserhátsurányi, csitári, benczurfalvai leleteket,

209 s ide sorolhatjuk az újabb, s kissé keletebbre levő lelőhelyeket is. Erdélyi I. és M. Lamiová-Schmiedlová szerint az ipolytölgyesi telep ethnikai hovatartozása nem állapítható meg, de rokon vonásokat mutat a Przeworsk-kultúrával, a délnyugat-szlovákiai és dél-morvaországi területekkel. Ugyanakkor a II. század második felébe keltezik a telepet.

210 Véleményünk szerint ezek a leletek is a morvaországi, délnyugat-szlovákiai quád emlékanyaghoz kapcsolódnak. Megjegyezzük, hogy a quád kerámia sok közös vonást mutat a vandál leletekkel, a Przeworsk-kultúrával, KeletSzlovákiával és Észak-Magyarország keleti részével is, amint ezt fentebb, a kerámia vizsgálatánál is láttuk. A Zagyva völgyétől keletre előkerült telepek anyagában, mint említettük, gyakran találkozunk kelta és dák jellegű kerámiamaradványokkal. Ilyen lelőhely Heves, Szajla, Szilvásvárad, Hangony, Putnok, Sajókeresztúr, Miskolc, Ónod, Kistokaj, Garadna, Pányok. A kelta kor végén a források szerint ÉszakMagyarország középső részén a kelta Cotini és Osi törzs helyezkedett el.

211 Ezt igazolja, hogy a kelta leletek a Bükk és a Sajó völgy területén sűrűsödnek, s hogy a kora császárkori kelta—dák tovább élő lakosságot jelző telepek zöme is (Garadna és Pányok kivételével) ezen a vidéken került elő. A kelta őslakosság, illetőleg kelta hagyományok továbbélésére már Párducz M.

212 és Salamon A.

213 rámutatott. Salamon A. megfigyelése szerint a Hernád völgye kívül esett a kelta törzsi központon, s itt a kora vaskori edényművesség hagyományai folytatódtak. Árkán a La Téne-kori leletekben a kora vaskori lakosság továbbélése tükröződik.

214 Megjegyezzük, hogy az általunk ismertetett, főleg késő császárkori Hernád-vidéki leletanyagban nem találunk a kora vaskori elemek továbbélésére mutató tárgyat. Kelet-Szlovákia területéről is több kelta, kelta—dák jellegű emlékanyagot ismerünk, amelyek ott is a La Téne-kor végi lakosság továbbélését tanúsítják.

215 Észak-Magyarországnak a Zagyvától keletre eső részén és Kelet- Délkelet-Szlovákiában a telepek római kori anyaga szinte teljesen megegyezik.