A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

K.VÉGH Katalin: Régészeti adatok Észak-Magyarország i.sz. I-IV. századi történetéhez

RÉGÉSZETI ADATOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁGRÓL, I—IV. SZÁZAD 91 Szirmán, a Sajó-parton levő Sóskáson településről kerültek elő az edénytöredékek. A telep i. sz. körüli kezdetét a kelta (XVI. t. 1.) és a dák jellegű (XVI. t. 2., XVII. t. 1., 3.) cserepek jelzik. A többi a korai és késő római korból való, míg a XVII. t. 11. sz. töredék avar vagy szláv települési réteghez tartozik. Muhi. A Kocsmadombon előkerült sarkantyú (XVIII. t. 1.) és a Leszih A. által feltárt urnasír III. századi vandál. Leszih A. feljegyzése szerint a Kocsmadombról két érem is származik, Traianus ezüst,

207 Licinius bronz. Bizonyára ezek is sírokhoz tartoztak. Ónod. A kelta jellegű behúzott peremű táltöredék (XVIII. t. 2.), a dák XVIII. t. 7., 9. sz. cserép a település i. sz. eleje körüli kezdetét mutatják, míg a hombártöredék (XVIII. t. 10.) és a többi tárgy kora római korra utal. Pányok. Az edénytöredékek településről származhatnak. A XIX. t. 3. sz. dák jellegű cserép arra utal, hogy a telep a kora római korban már fennállt. Putnok. A Sajó parton gyűjtött cserepek települést jeleznek. Korára a dák jellegű XIX. t. 7. sz. bütykös nagy oldalrész ad biztosabb támpontot, míg a XIX. t. 6. sz. töredék késő római kori lehet. Sajókeresztúr. A Malomszeren előkerült leletek (XX. t. 1—10.) egy késő római korban fennálló településről valók. Sajókeresztúr és Sajóecseg között levő homokbánya területén is település volt. Az edénytöredékek (XX. t. 11., 13., XXI. t. 1—3.) késő római koriak. A Sajó mellett levő homokbányában szintén település leletei kerültek elő. A kelta jellegű kerámiamaradványok (XXI. t. 6—7.), grafitos cserepek a telepnek a kora római korban történt létesülését bizonyítják. Késő római kori meglétére mutat a XXII. t. 8. sz. bepecsételt, a XXII. t. 7. sz. árkolt töredék, a XXIII. t. 1. sz. tagolt hombárperem. A XXII. t. 10. és a XXIII. t. 2. sz. hullámvonalas cserép avar vagy szláv települési rétegből kerülhetett a római koriba. Szerencs. A Rákóczi utcában felszínre jutott cserepek (XXIII. t. 3—8.) a Blazice-típusú kerámiaanyaghoz tartoznak, tehát a települést a késő császárkorra keltezhetjük. Ezt a tagolt hombárperem (XXIII. t. 5.) is alátámasztja. Szirmabesenyő. A Berek területéről való tárgyak településre utalnak, amelyet a tagolt hombárperem (XXIV. t. 1.) és a fésűtöredék (XXIV. t. 2.) a III—

IV. századra keltez. Tarcal. A Fő utcában leletmentés során előkerült kerámiaanyag (XXV. t. 1—3.) a Blazice-típusú körébe sorolható, tehát a telep késő császárkori fennállását bizonyítja. Tiszaluc. A fibula és a borostyán kardgyöngyök (XXV. t. 5—7.) késő római kori sírból vagy sírokból származnak. A Dankadombról való hombárperem (XXV. t. 4.) településre utal. IV Az elmondottakból több következtetést vonhatunk le, s ezeket az alábbiakban foglaljuk össze. Észak-Magyarországon a római kori leletek nagy része telepekről származik. A sírok lelőhelyei: Szob-Homokos dűlő (Pest m.), Benczurfalva, Cserhátsurány, Kazár (Nógrád m.), Kompolt, Sirok, Terpes, Visznek (He-