A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
K.VÉGH Katalin: Régészeti adatok Észak-Magyarország i.sz. I-IV. századi történetéhez
86 K. VÉGH KATALIN 5. Blazice típusú, bepecsételt díszű kerámia A közölt kerámiaanyagban van néhány bepecsételt díszű töredék. A miskolci Rendező-pályaudvaron egy rózsaszínű, fényes vörös bevonatú, korongolt tál töredékei kerültek elő kettős szívalakú és kerek benyomott díszítéssel (XI. t. 7.). Ezt római árunak tartjuk. Egészen más jellegű a többi töredék. A Miskolc—Szirma-fáskerti (XV. t. 10.) és az egyik szerencsi töredék (XXIII. t. 7.) szürke, korongolt. A másik szerencsi (XXIII. t. 8.), a hangonyi (IV. t. 9.) és a sajókeresztúri (XXII. t. 8.) darab durva, kézzel formált edény része, amelyeken nyilvánvalóan a korongolt kerámia díszítését utánozták. E bepecsételt mintákhoz hasonlókat a Blazice típusú kerámia Kelet-szlovákiai lelőhelyein és Észak-Magyarországon találunk. 153 Bepecsételt díszű kerámiamaradványokat Észak;Magyarországon még Zalkodról 154 és Beregsurányból 155 ismerünk. Salamon Á. Kisvarsányt, Vámosatyát, Panyolát, Sárospatakot és Tiszaladányt is az ilyen lelőhelyek közé sorolja. 156 T. Kölnik szerint ez a bepecsételt díszítés Kelet-Szlovákia területén dáciai eredetű. 157 Az erdélyi dáciai, római anyagban találkozunk gyakran ilyen díszítéssel. 158 M.Lamiová—Schmiedlová is egyetért a dáciai eredettel, s a díszítést dáciai kelta alapokra vezeti vissza. Ezt a kerámiát a II. század végétől a III. század elejéig keltezi. 159 Csallány D. a beregsurányi műhelyt a IV. századba helyezi. 160 M. Lamiová—Schmiedlová szerint a Blazice-i műhely megszűnése után ezt a kerámiát másutt még tovább készítették, így pl. a csernyahovi kultúra területén az V— VI. században is megtaláljuk. 161 T. Kölnik lehetségesnek tartja, hogy a bepecsételt kerámia Észak-Erdély és a Felső-Tisza-vidék területéről terjedt el a Dnyeper—Don vidéki csernyahovi kultúrában, s innen ered a gepida kerámia díszítése is. 162 A Blazice-típusú kerámia másik díszítési módja a besimítás. 163 . Ide soroljuk a következő korongolt, szürke töredékeket: II. t. 2., 5., 6. (Bodrogkeresztúr), XXV. t. 2—3. (Tarcal), XXV. t. 15. (Borsod megye), de formája miatt a XII. t. 3. (Miskolc—Sajó-part, Zsarnay-tag), XXIII. t. 3—4. (Szerencs) kerámiamaradványt is. Az ózdi (XIX. t. 1.) és a tarcali (XXV. t. 1.) korongolt, szürke tálakhoz hasonló edényeket ugyancsak megtaláljuk a Blazice-típusú kerámia lelőhelyein, pl. Sena (Szina), Sebastovce, 164 Preslov (Eperjes) 165 , ugyanakkor hasonlókat a dél-lengyelországi Igolomiából 166 továbbá a csernyahovi kultúra területéről 167 is közöltek. A Prügyről származó edényt 168 is ide sorolhatjuk, s talán a Sátoraljaújhely-környéki (?) besimított nagy korsókat is. 169 Párducz M. az utóbbi leleteket a 350—450 közé keltezett II. Tápé-malajdoki csoportban említi. 170 Hasonló, besímított vállú nagy edény Streda nad Bodrogomból (Bodrogszerdahely) is ismert, amelyet szintén a késő római korba helyeznek. 171 A Blazice-típusú kerámia körében előfordulnak római provinciális eredetű, benyomott falú kis edények is. Ilyen töredék Szirmabesenyőről (XXIV. t. 4.) és közelebbről ismeretlen, Borsod megyei lelőhelyről (XXV. t. 15.) származik. A Miskolc—Szirma-Fáskertből való XIII. t. 1. sz. kis kézzel formált, horpasztott oldalú edényke valószínűleg ilyennek az utánzata. A Blazice-típusú kerámiát a II. század végétől a III. századig keltezik, 172 az említett Igolomia-kört a III. század kezdetétől az V. század elejéig, 173 a
