A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

K.VÉGH Katalin: Régészeti adatok Észak-Magyarország i.sz. I-IV. századi történetéhez

RÉGÉSZETI ADATOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁGRÓL, I—IV. SZÁZAD 85 a kistokaji leletek is a markomann-háborúk után kerülhettek oda. Az edények nagy többsége Drag. 37 típusú. Ez a forma fordul elő leggyakrabban az Alföldön, sőt Csehszlovákia és Lengyelország területén is.

136 Valószínűleg pannóniai eredetű a Drag. 37 formájú, finom, vörös-barna, korongolt kistokaji, VII. t. 8. sz. tál és a XX. t. 3. sz. sajókeresztúri táltöredék is. Ugyancsak pannóniai a VII. t. 9. sz., fogaskerékdíszes táltöredék. A miskolci Betonárugyárban is került elő fogaskerékdíszes kis oldalrész. A fogaskerékdíszes kerámia Pannóniában Bónis É. szerint az I—

III. században készült.

137 Kelet-Szlovákiába ezek a leletek a terra sigillatával együtt a II. században jutottak el, s a III. századig tartott a használatuk.

138 T. Kölnik is a II—

III. századra keltezte ezt a kerámiát.

139 A morva területeken előkerült fogaskerékdíszes edényeket R. M. Pernicka az I—

III. századba helyezte.

140 Észak-Magyarországra, a szlovákiai területekhez hasonlóan, valószínűleg a markomannháborúk után jutott el ez a kerámia a többi római import tárggyal együtt. Ugyancsak pannóniai eredetű a kistokaji IX. t. 6. sz. márványozott festésű, finom edénytöredék is. Drag. 36 formájú tálból való, az I. század végére, a II. század elejére keltezhető.

141 4. Élelemtartó edények töredékei A közölt kerámia jelentős részét képezik a nagyméretű élelemtartó edényekből származó töredékek: I. t. 1., 8., 9., II. t. 4., III. t. 1., 2—4., IV. t. 10., V. t. 1., X. t. 3—4., 6., XI. t. 2., XII. t. 10., XIV. t. 14—16., XV. t. 1., 6., XVI. t. 7., XVII. t. 6., XVIII. t. 10., XIX. t. 2., XX. t. 11., 13., XXI. t. 1., 4., XXIII. t. 1., 5., XXIV. t. 1., XXV. t. 4., 8. Ezeken a perem általában barázdával tagolt, az oldalrészeken mélyen bekarcolt, többszörös hullámvonal fut körbe. Néhány darabon tűzdelt díszítés látható: XIX. t. 2., XX. t. 11., XXI. t. 1. A tagolatlan, vízszintes peremek a következők: 1.1. 1. (Aggtelek), XIV. t. 14., 16. (MiskolcSzirma-Fáskert), XX. t. 11., XXI. t. 1. (Sajókeresztúr—Sajóecseg között), XXV. t. 8. (Tokaj). Hombár-töredékek úgyszólván minden római kori telepen előfordulnak Észak-Magyarországon: Ózd—Stadion,

142 Miskolc—Sötétkapu,

143 Miskolc— Szabadság-tér,

144 Szilvásvárad,

145 Árka,

146 Garadna,

147 Zalkod.

148 Ugyancsak ez a helyzet Szlovákiában is.

149 A hombárok eredetével és időrendjével többen foglalkoztak. Párducz M. szerint ez a hombártípus kelta hagyományokból alakult a szarmata területen, s az I—

IV. században az egész Kárpát-medencében elterjedt. A tagolatlan pereműeket a kora római korba helyezi.

150 SalamonÁ. véleménye szerint i. sz. 200 körül jelent meg, s főleg a III. század közepén terjedt el, ugyanis a szarmaták ekkor szoros kapcsolatban álltak Észak-Magyarországgal. Bónis É. e hombártípust Dáciából eredezteti.

151 M. Lamiová— Schmiedlová megfigyelése szerint is az élelemtartó edények pereme az I—

II. században egyszerű, tagolatlan, s a II. század végén kezd megjelenni a tagolt, széles perem.

152 Az említett tagolatlan peremű edénytöredékeket tehát a kora római korba sorolhatjuk.