A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

NAGY Géza: A kepések munkaszervezete és életmódja a Bodrogközben

558 NAGY GÉZA Ilyenkor elment a kepés hajcsákolni, s ezt a napot beszámították a 6 napba. Ennek fejében a kepés annyi szénakaszálást vállalhatott negyedébe-ötödébe, amennyivel megbírt. „Vót olyan esztendő, hogy huszonhét szekér szénát hordtunk haza a Fizestül. Apám semmi másnak nem örült úgy, mint a szénának. Vállaltam még a jóembereimnek is, akik segítettek levágni meg hazahordani a szénát."

5 Ezenkívül télen, amikor megkezdődött az erdőben a favágás, a képesek mehettek felébe-harmadába fát vágni. A Bodrogköz egyházi birtokain az első világháborúig ugyanannyi keresztért arattak a képesek, mint a grófi és bárói birtokok képesei. Az első világháború után azonban itt már a tizennegyedik keresztért arattak. A koszt is kevesebb volt, mint a többi birtokon. Hetenként kapott itt a kepés: 1,— kg sót, 1,— kg szalonnát, 0,5 kg húst, 3,— 1 aratópálinkát, 0,5 1 ecetet. Lisztet nem adtak hetenként az egyházi birtokon, hanem az egész aratás idejére egy alkalommal adták ki összesen 13 kg-ot. Ezen felül kapott a kepés egy kat. hold föld harmados tengerit, 200 négyszögöl harmados répát. Itt is megvolt az, hogy aki kepére jelentkezett jobban adtak neki munkát, mint más szegény embernek. A nemesi birtokon is más volt a képesek bére. Itt rendszerint nem adtak földet részesművelésre, viszont a terményrészesedés magasabb volt, mint a többi birtokon. Igaz, ezért nemcsak az aratást kellett elvégezni, hanem a hordásban, a keresztek asztaghoz szállításában is segíteni kellett. A képesek az aratást itt a 8—10. keresztért végezték. A kosztot sem fejenként és hetenként kapták, hanem egy hónapra és páronként. Ez így alakult páronként egy hónapra: 60,— kg liszt, 6,— kg szalonna, 1,50 kg só, 2,— kg szappan, 6,— 1 pálinka. Ha a kaszás félkezese nem a családból került ki, hanem a kaszás fogadta magához, akkor a kosztjárandóság egyharmadát adta a kaszás bérként a félkezesének. Nemcsak a nagybirtokon dolgoztak képesek, hanem a Bodrogköz egyes falvaiban is az olyan gazdáknál, akiknek 40—60 holdjuk, vagy még több is volt. Bár ezeknek is volt állandó cselédjük, de az aratás sürgős munka lévén, aratáskor 3—6 pár aratót foglalkoztattak. Ide rendszerint azok közül a szegényemberek közül mentek aratni, akiknek volt néhány hold földjük, de kepére nem mehettek, mert akkor nem tudták volna learatni a sajátjukat. így viszont a sajátjuk learatása után még 2—3 hétig vállalhattak munkát a falusi nagy gazdáknál. A nagygazdáknál a munkavállalás koszttal vagy koszt nélkül történt megegyezés szerint. Ha az arató koszttal vállalta a munkát, ez azt jelentette, hogy a gazda naponta 4 alkalommal adott kosztot, mégpedig reggelit, ebédetuzsonnát és vacsorát. Ezenkívül vagy a kilencedik, tizedik keresztért arattak, vagy pedig naponta megállapított mennyiségű terményért. (Egy pár általában 50— 60 kg terményt kapott naponta.) Ha koszttal és terményért vállalták az aratást,, akkor a gazda családjához tartozó emberekkel aratott. Ha koszt nélkül vállalta, akkor a hatodik, nyolcadik keresztért vagy 80—90 kg terményért aratott páronként. Ilyenkor kapott a kepés egy szekér szalmát is a gazdától, de ha keresztért dolgozott, akkor az élet szalmája és törekje is az aratóé volt. A nagygazdák az aratáshoz nem adtak földet részibe és a munka sem tartott náluk addig, amíg a nagybirtokon. A képesek munkáját az aratás ideje alatt az intéző ellenőrizte néhány alkalommal, azonban ez az ellenőrzés nem volt szigorú, hiszen az intézők is tud-