A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

NAGY Géza: A kepések munkaszervezete és életmódja a Bodrogközben

A KÉPESEK MUNKASZERVEZETE ÉS ÉLETMÓDJA A BODROGKÖZBEN NAGY GÉZA A jobbágyfelszabadítást, a jobbágyrendszer eltörlését ugyan már 1848 áprilisában törvénybe iktatták az országgyűlésen, a Bodrogköz földesúri birtokain a jobbágyrendszer végleges felszámolása csak az 1860-es években következett be. Ennek oka egyrészt az volt, hogy az elzártság miatt az itt élő nép csak későn szerzett tudomást a jobbágyfelszabadításról, másrészt éppen a földesurak akadályozták meg a rendelet végrehajtását félve a robot vagy ahogy itt nevezték, az úrdóga elvesztésétől. A jobbágyfelszabadítás a bodrogközi falvak lakóinak csak a felét érintette, mivel ebben az időben már csak a lakosságnak a fele rendelkezett jobbágytelekkel, s ezek közül is elenyésző az egésztelkes jobbágyok száma. A földdel rendelkező jobbágyok túlnyomó része fél-, negyed- vagy nyolcadtelkes jobbágy. Karcsán pl. az 1828-as összeírás 27 féltelkes jobbágyot és 17 zsellért, az 1858-as összeírás pedig már csak 26 féltelkes jobbágyot és 6 zsellért vett számba a községben.

1 A Bodrogköz lakossága számára ebben az időben még nem a földművelés volt a fő megélhetési forrás, hanem a halászat, madarászat, pákászat, méhészet, réti gyűjtögetés és az állattartás. Erre igen jó lehetőséget biztosított a végeláthatatlan nádas, víz, mocsár és a nagykiterjedésű rét, erdő. A vízszabályozás a Tisza szabályozásával megkezdődik ugyan 1846-ban, de a Tisza és a Bodrog szabályozása után is mintegy 70 ezer hold föld került víz alá. A bodrogközi mocsarak lecsapolása a csatornák kiépítésével, az 1896-ra elkészült két főcsatorna elkészültével fejeződött be. Ez a munka nemcsak a táj arculatát változtatta meg, hanem az itt élő nép megélhetését is nehezebbé tette. A lecsapolt mocsarak helyén földesúri birtok lett, a parasztság kezében pedig a régi jobbágytelkek maradtak csak. Ez nagymértékben rontott a lakosság megélhetésén, mivel a mocsarak lecsapolása után megszűnt az addigi megélhetési forrás. A volt jobbágytelek az évtizedek során egyre kisebb lett, az öröklések következtében osztódott, s a falvak lakosságának többsége — néhány szerencsésebb gazdától eltekintve — a nincstelenek sorsára jutott, kicsúszott a talpa alól a föld, vagy már csak annyi jutott neki, hogy abból a családját nem tudta eltartani. A XIX. század végére a Bodrogköz lakosságának 40—50%-a földdel egyáltalán nem rendelkezett, 30—40%-ának pedig csak 1—5 kat. holdig terjedő birtoka volt. így azután nem túlzó az a megállapítás, mely szerint: „.. .kevés igényű, sokat nélkülöző s az esztendő minden szakában vegeteriánus életmívelő