A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

PETERCSÁK Tivadar: Adatok Filkeháza lótartásához

540 PETERCSÁK TIVADAR 3. kép. Felkötött farkú lovak a szecskavágásnál és vízhúzásnál segítettek. Nyáron nagy melegben négyszerötször is kell itatni. Ha fuvaroztak, vagy szekérrel mentek a mezőre, nem fogták ki a lovakat az itatáshoz, szekérrel álltak az itatóvályú elé. A lovak alá is szalmát és falevelet tettek alomnak. A lovak tisztításával, ápolásával jobban törődtek a férfiak, mint a szarvasmarhánál. A lovat is vakaróval, kefével és szalmacsutakk'áX tisztították. A reggeli etetés alatt először a fülétől kezdve levakarták, majd kefével lesimították a szőrt, végül simára csutakoliak. A lovak farkát csak sáros időben kötötték fel (3. kép). A csikót 2—3 éves korában, rendszerint tavasszal szoktatták a hámhoz, amikor még nincs légy, és nyugodtabbak a lovak. A kiscsikó néhány hónapos korától kezdve az anyjához kötve fut a szekér mellett. A betörés során néhány napig csak a hámot rakják a csikóra, majd az anyjával egy szekérbe fogták. Egy-két napig üres szekeret húzott, közben változtatták az oldalt. Amelyik oldalon jobban húzott, ott maradt. Napok múlva fokozatosan terhelték a szekeret, és addig járatták a csikót, amíg teljesen meg nem szokta a hámot. Közben vigyázni kellett, hogy a szerszámok puhák legyenek, ne törjék fel a lovat. Ha két csikó volt, külön-külön törték be mindkettőt, s csak ezután fogták egy szekérbe. A magasabbat a jobb, az alacsonyabbat a bal oldalra kötötték. A két oldal jelölésére a rudas (jobb) és a nyerges (bal) kifejezéseket használták a lótartó gazdák.