A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

PETERCSÁK Tivadar: Adatok Filkeháza lótartásához

ADATOK FILKEHÁZA LÓTARTÁSÁHOZ 541 A fontosabb lószerszámok a következők: A tartólánc a nyaklovak A kantár, részei: homlokszíj, zabla vagy zabola, zablakarika, zablakapocs, nyakszíj, orrszíj, pofaszíjak, pápaszemek. A hám részei: szügy ellő, vállszíj, hátszíj, vagy izzajtó, táskák, csülök, hasalló, sallangok, két karika, vállpárna, istrángok, farmatring, közág. Végül a gyeplő szár vagy gyeplő.

11 A lószerszámokat vásáron szerezték be. Ritkán tartották az istállóban, mert a trágyagőz tönkreteszi. Ezért inkább a kamrában egy rúdra akasztották. A lovakat a gazda egyedül fogta be. Sietős út esetén azonban a feleség és a fiúgyerekek is segítettek. A gazda a hámot még az ólban feltette a lóra. Ha etetés után fogott be, akkor először megitatott, majd a szekérhez vezette a lovakat. A többi lószerszámot (tartólánc, nyakló, kantár) már előzőleg kivitte a szekérhez, s a rúd végére akasztotta. A lovakat a szekérrúd két oldalára állította, majd a nyaklót és a kantárt tette rá a fejükre. A kantár felrakásánál először a zablát tette a ló szájába, és a fejére húzva bekapcsolta a pofaszíjakat. Ezután a közágakat a zablakarikákhoz rögzítette, s a kötőféket a külső hámkarikához kötötte. A hámot a hasalló bekapcsolásával húzta szorosra. A lovakat gyeplőszárra] irányították, amelyet a közágakhoz kapcsoltak. Végül az istrángokat hurkolták a hámfára, és a szekér indulásra kész állapotban volt (4. kép). Ha nem indultak azonnal, vagy valahol hosszabb időre megálltak, a 4. kép. Felszerszúmozott lovak