A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Csűrtípusok Észak-Magyarország középső területén

524 SELMECZI KOVÁCS ATTILA 14. kép. Rácsozott téglafalú csűr. Susa, Borsod in. Selmeczi Kovács Attila felv. készített oszlopok azonban jóval keskenyebbek voltak (50—80 cm). Az oszlopok közét ugyancsak téglával töltötték ki (13. kép). Nagyon divatos volt a rácsozott fal a téglacsűrökön. A téglasorok között féltéglányi rést hagytak, a téglák elhelyezését soronként változtatták. A téglacsűrökre néhol kapukat is tettek és az újabb igényeknek megfelelően olykor pincét is építettek alájuk. A hagyományos építésű csűrök alatt nem volt pince. Gyakrabban a téglafalat a lakóházhoz hasonlóan teljes magasságában felrakták a tárolóhelyiségek külső oldalán. Díszítésre és szellőztetésre rácsozatot alkalmaztak. A tárolóhelyiségeket a csűrfolyosó felől szabadon hagyták, de oszlopokkal megerősítették (14. kép). A téglacsűrök a kőépületekkel együtt jobbára a takarmánytárolás részére szolgáltak, eredeti csűrfunkciót nem töltöttek be. A tekintélyes méretű, díszes kivitelezésű csűrépületek az iparosodó területeken gyorsan gazdagodó kétlakiak portáinak díszét, gazdasági tekintélyét voltak hivatottak hirdetni. Az ásványi anyagból készített csűrök változatai sok hasonló vonást mutatnak. Építésük a lakóház építésének technikájával történt, ezért sok új megoldást tükröznek, szemben az újabban épített facsűrökkel. Ez utóbbiak a hagyományos szerkesztési eljárásokat jobban és tovább megőrizték építési anyaguk miatt. Külső forma A csűrök külső formájának kiképzése ma egységesnek tűnik. Az épület tetőszerkezete megosztás nélkül egyenes tetőéllel húzódik a régi lakóházak tetőkiképzéséhez hasonlóan. A csűrök fedelét a toldaléképületekre két oldalt elől, hátul rendszerint leeresztették majdnem a földig (4. kép). A csűrfolyosó