A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KUNT Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése

488 KUNT ERNŐ kutatva a gömböt a nap szimbólumaként, s áttételesen a nőiség jelképeként értelmezi a csillag, mécs, hold alakzataival együtt. Ugyanő a dárdát, lándzsát, szigonyt jelző gúla, illetve kúp alakzatokat a férfiasság, a tulipán, liliom formáit pedig a gyermekiség jeleinek tekinti.

33 A fejfa térbeli díszei tehát a nemek közötti különbséget, illetve a felnőttek és gyermekek közötti különbséget fejezik ki. A síkbeli díszítések alapelemei megegyeznek a népművészet egyéb területein használt ornamentika alapmotívumaival. Leggyakoribbak a szív, csillag, virág, bimbó, fa (szomorúfűz), esetleg stilizált madár

3

* ábrázolások. A kód legkisebb elemének a síkbeli díszítmények egy motívumát, alapelemét tekintjük. (Egy fejfán általában egy motívum szokott szerepelni.) A síkbeli ornamentika értelmezése ma már éppen olyan nehéz, illetve bizonytalan, mint a térbelieké. Györffy István Derecskén (Bihar megye) a következő jelmegfeleléseket állapította meg: letört bimbó = kisgyermek, száraz fa = öregember, címer = nemes ember, hegedű = cigány.

35 Dömötör Sándor az abádszalóki temetőről írva megállapítja, hogy ott a síkdíszítések ötven százaléka

30 faábrázolás, a másik ötven százalékában virág és kör jele változik. A Bodrogközben és általában Zemplénben a bimbó (letört bimbó) gyermeket jelöl. A fehérgyarmati temetőben (Szabolcs-Szatmár megye) csaknem minden fejfán a virág (vagy „csillag") motívum található meg (13. kép). Pányokon előfordul a szív és a tulipán rajza.