A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÜGEDI Márta: A mezőkövesdi kékfestő műhely

466 FÜGEDI MÁRTA 10. kép. Indanthrén-festés az átalakított keményítőgépen készült melegvizes oldattal, majd egy vödörnyi, kb. 30 kg vasgálicot adnak még hozzá. Az elkészített oldat sárgás színű folyadék. Az 500 literes festőkádat négyötöd részig töltik meg a csávával. Ebbe a festőfolyadékba engedik bele a ráfon lógó kelmét. Mintegy 10 óra hosszat, reggel 6-tól délután 4 óráig festettek egy adagot. 25-30 percig hagyták a kelmét a kádban leeresztve, aztán felhúzzák a levegőre. A levegő és az oldott indigó érintkezése következtében oxidációs folyamat játszódik le. A kelme, mely a csávából felhúzva sárgászöld színű, a levegőn sötétedni kezd, kékké válik. A felhúzott kelme rétegeit egy másfél méter hosszú, vékony bottal, az ún. hűtőpálcával szokták szétválasztani, megmozgatni, hogy egyenletesen érje a levegő, egyenletesen színeződjön. Ezt a levegőztetést, majd ismétlődő festést 12-szer ismétlik meg, azaz 12 cúgot, húzást kap a kelme, amíg a megfelelő színt eléri. 1952-től alkalmaznak indanthrén festést is. Ezt nem a kipákban, hanem az erre a célra átalakított keményítőgépen végzik. 10 percenként 100 métert festenek meg ezzel az eljárással. A világosabb kék színű kelme két-háromszori festés után nyeri el a kívánt színmélységet (10. kép).